Az aktuális rész ismertetője: A tizenkilencedik század végén egy sárgarépát tanulmányozó tudós forradalmi felfedezést tett: egy olyan halmazállapotot talált, amely félúton van a szilárd és a folyékony között. Ezzel megdőlt az a Newton óta elfogadott állítás, mely szerint három féle halmazállapot létezik: a szilárd, a folyékony és a gázszerű. Az új minőséget folyadékkristálynak nevezték el, hasznosítása pedig a huszadik században kezdődött meg. A információtechnológia monitorok, órák és mobiltelefonok kijelzőiben alkalmazza, a szépségipar a krémekbe kerülő liposzómákban, az orvostudomány pedig a sejtek működése során találkozik a folyadékkristályokkal.