Az aktuális rész ismertetője: Sínen átkelni az Alpokon, vasúti összeköttetést építeni hegyen-völgyön át, hogy vonattal el lehessen jutni Bécsből, a Habsburg-Monarchia fővárosából Trieszt kikötőjébe _ ez volt az osztrák vasútépítés úttörőinek nagy álma a 19. század első felében. Akik megépítették a Semmeringen (szemmering) áthaladó, 1857. július 27-én átadott magánvasutat, vasúttechnikai mesterművet alkottak. Ettől kezdve egymást követték az események, és a 19. század vége felé a monarchia területét, Észak-Keleten Galíciától, a déli Szarajevóig és a dél-nyugati Puláig sűrűn hálózták be a vasútvonalak. Azért persze még az átfogó vasúti hálózatban is akadtak hiányok. A déli vasútvonalakat messze, keletre is elvezették, Bécsből Mariboron és Ljubljanán át Triesztig. Nyugaton azonban nem volt közvetlen kapcsolat Prága vagy München és az Adria között. Az 1901-ben felavatott új alpesi vasút volt a monarchia utolsó nagy vasútépítési projektje. Az 1901-ben épített új alpesi vonal egy részét Transalpinának nevezi. Harminc évi küzdelem után sikerült megteremteni a monarchia második észak-déli irányú vasúti összeköttetését. Itt a mai Csehország és "a világ kapujának" számító Trieszt közötti vonal kiépítéséről volt szó; összesen hat különböző vonalból összeálló rendszert terveztek, a Trauern-, a Phyrn-, a Karavanka, a Wocheiner- és a Karszt- vonalat.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.