Az aktuális rész ismertetője: Tartalmas koncertet láthatnak Johannes Brahms muzsikájának kedvelői a Zeneakadémia Nagyterméből. Hosszú alkotói folyamat előzte meg a d-moll zongoraverseny létrejöttét. Alighogy nyilvánosságra került a szerző első három zongoraszonátája, máris újabb kompozíción kezdett el dolgozni. Kezdetben az új mű kétzongorás szonátaként fogalmazódott, majd a komponista az anyagot szimfónia-tétellé kezdte átdolgozni, végül a zene zongoraverseny formájában vált teljessé. Brahms ekkor még nem érezte magát igazán jártasnak a hangszerelés művészetében, ezért hűséges barátjától, Joachim Józseftől kért tanácsokat. A heves nyitótétel után nagy kontrasztként csendül fel az Adagio, melyet Brahms Clara Shumann gyengéd portréjának nevezett. A zárótételben a kadencia, a tempóváltások, a hatásos coda az ifjú Brahms nyugtalan, viharzó lelkületét testesítik meg. A kompozíció fizikai és intellektuális szempontból is kihívást jelent a zongoraművészek számára. A rendkívüli tehetségű Varvara Nepomnyaszkaja előadásában hallhatja a közönség az említett versenyművet, aki muzsikálásával kivételes dimenziók átélésének élményével gazdagítja a hallgatóságot. A hangverseny második felében rejtélyes muzsika csendül fel, mely művet körülöleli a moll hangnem borongós arculata. Brahms a III. szimfóniát 1883-ban komponálta. Alkotásának valamennyi tétele önostorozásba, megtört hallgatásba torkollik, mely lírai jellegű megoldás a romantika korában Brahms egyéni hangvételét, megoldását érzékeltetik. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Vásáry Tamás vezényli.