Az aktuális rész ismertetője: A parkok és erdők kedves lakói az európai mókusok. Az európai mókus barna, fekete vagy akár szürke bundát is ölthet, javarészt mégis barnásvörös. Idejük nagy részében élelmet gyűjtenek és raktároznak. Mire beköszönt az ősz, Közép-Európa elegyes erdei hatalmas éléskamrává alakulnak át. Az erdőszéli tölgyek sem csak makkot kínálnak. A mókus a fakérget és a korhadt ágakon fejlődő gombákat is megeszi. A fák tetején ugráló vörös, barna, szürke olykor fekete akrobaták azonban jórészt rejtőzködő életet élnek. Télen a fákra, magasan telelőfészket készítenek. Egy mókus testvérpár mohát és füvet gyűjt a talajról, majd a fészekhez cipelik. Elrendezik, elegyengetik. Előtte ellenőrzik, hogy vannak-e a fészekben élősködők, mert azok télen halálosan veszélyesek. Egyikük lent, másikuk fent. Tökéletes csapatmunka. Az európai mókus sajátossága a fülén lévő szőrpamacs. A pamacsszőrök ősszel kinőnek, tavasszal kihullanak. A mókusok színezete év közben is változhat, leginkább, akkor, amikor vastag, téli bundát növesztenek. Zsírt viszont nem halmoznak fel, ezért fontos a fészek megfelelő hőszigetelése. Csak a táplálék megszerzése érdekében merészkednek közel az emberekhez. A fiatal egyedeket télen az élelemhiány fenyegeti, de általában ősszel bőséges élelmet halmoznak fel. Az Egyesült Királyság területén a szürke mókusok szaporulatát visszaszorították, mivel a vörös mókusok populációja mára háttérbe szorult.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.