Az aktuális rész ismertetője: Mark Twain írja Utazás az Egyenlítő körül című könyvében: "Délelőtt partra szálltunk Port Louis-ban. Kis város, de a nemzetiségek és színek ilyen változatosságát nem láttuk eddig. Franciák, angolok, kínaiak, arabok, gyapjas hajú afrikaiak, egyenes hajú feketék, fél- és negyedvér kelet-indiaiak. Van is mindenféle árnyalatú arcszín: ébenfa, régi mahagóni, vadgesztenye, égetett cukor, homályos ámbra, világos ámbra, régi-elefántcsont-fehér, hal-has-fehér." Íme egy írói pillanatkép, mely közel 10 évszázadot egyesít magában. Megidézve arab felfedezőket, portugál hajósokat, holland honfoglalókat, francia telepeseket, angol gyarmatosítókat, fekete rabszolgákat, indiai munkásokat, vagyis Mauritius történelmét. Mindegyikükre emlékeztet valami: egy-egy földrajzi név, betelepített növények, állatok sora, ipartörténeti cukormalmok, gyönyörű gyarmati házak, egy világhírű bélyegpár, egy tánc. A hajdan Kelet kapujának hívott független köztársaság az együtt élni képes ellentétek világa. Az alkudozástól hangos piac ott nyüzsög az égbe törő bankházak tövében. Az út mellett sópárló munkás lapátol, mellette mobilján intézi ügyeit az Európában végzett bankár. A hagyományosan művelt cukornádföldek közt a legújabb technikájú feldolgozó üzemek dolgoznak. A lakosság többségét adó, az országot politikailag irányító indiaiak mellett jól megélnek a változatos kultúrájú afrikaiak, európaiak, amerikaiak, kínaiak. S a tengerre, a világra tekintő kikötő mozgalmasabb, mint valaha.

A műsor ismertetése: "Eme szigeten semmi említésre méltó állat sincs; csak igen rusnya papagájok meg majmok; egyszóval semmi, ami Felséged figyelmére számot tarthatna." E nem túl hízelgő sorokat 1768-ban Bernadin de Saint Pierre író vetette papírra Lubomirska hercegnő számára Mauritiusról. Valamire való Gerald Durrell-könyvfalónak, a kihalóban lévő állatfajok ismerőinek e sorok szentségtöréssel érnek fel, hiszen Mauritius neve az ember által pusztulásra ítéltetett, de létéért küzdő Természettel cseng egybe. E sziget Madagaszkártól körülbelül 800 km-re északkeletre emelkedik ki az Indiai-óceánból. Vulkáni erők hozták létre különös hegyvonulatait, melyeket az örökös passzátszél formált tovább. Köréjük korall védőgyűrűt font az óceán, sekély lagúnaövet teremtve. A szelekkel és a tenger hullámaival hajdan idesodródó növények és állatok egyedülálló, endemikus fajokká fejlődtek, és békés ökológiai egyensúlyban éltek egymással, egészen az első utazók megjelenéséig. A mindent meghódítani igyekvő ember teljesen átalakította az eredeti természeti környezetet, melynek eredményeként több állat- és növényfaj kipusztult, jó néhány pedig a kipusztulás szélén áll. A fennmaradt élővilágot világméretű összefogás próbálja megmenteni.