Az aktuális rész ismertetője: "Tizenöt éves koromban, érzelmileg eléggé túlfűtött állapotomban elhatároztam: életemet a felvidéki magyaroknak akarom szentelni. Ehhez fel is kellett készülnöm. Kicsi gyerekkorom óta az volt a szokásom, ha valamit szeretnék elvégezni, akkor felkészülök rá, megtanulom. Jó példa volt erre nagyapám lakatosműhelye, ahol megtanultam vasat megmunkálni. Amikor 1944-45-ben a szovjet katonák polcunkról kihordták a lexikonokat a sárba, elkezdtem lexikont írni, s közben rettentő sok mindent megtanultam. Még tizenöt évesen eldöntöttem, hogy először megtanulom a tájat, ami nem volt nehéz, mert hála szüleimnek, nagyon szerettem a természetet. Először kerékpárral, később gyalog bejártam azt a tájat, ahol magyarok laknak a Felvidéken. Így jutottam el Palócföld keleti végétől a nyugati végéig. B. Kovács István szavaival élve: ez lett az én magyar tájhazám."
Krasznahorka vára, a Szádellői szurdokvölgy, Fülek és Salgó vára, Hanva, Somoskő vára a bazaltorgonákkal, a somosi kőtenger az öreg bükkössel, Ajnácskő, Sőreg és persze a szülőváros, Losonc: ezek lesznek Duray Miklós geológus, közíró, politikus szerelmes földrajzának, "magyar tájhazájának" színterei.