Szobrász, éremművész. Pályája kezdetén a magyar szobrászat figurális tradícióihoz, elsősorban Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc munkásságához kötődik. Korai művei természeti anyagokból, főként mészkőből és fából készülnek. Témáiban ember és természet viszonyát elemzi, plasztikáit alapvetően a matéria és a tematika kölcsönhatásában kibontakozó lehetőségek, az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázó, ugyanakkor híven meg is őrző organikus szemlélet jellemzik. Formailag az absztrakció irányába mozdul az 1975-ben készült Aréna című sorozata, amely ló és lovas küzdelmét dolgozza fel, itt az anyagelvűséget egyre inkább a mondanivalót kiteljesítő erőteljes stilizáltság, expresszív szobrászi formanyelv váltja fel. Új aspektusokat vet fel a hetvenes években készült munkái kapcsán az emlékműszobrászat terén. A hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján a korszak művészetében is gyakori sorozatműveket készít (Idő I-XXIV). A nyolcvanas évek elejétől az évtizeden végigvonulnak a szobrászi tőmondatokként is felfogható, egy, illetve páros figurából álló kisbronzai, melyeken az emberi kapcsolatok, sorsok, élethelyzetek drámaiságát jeleníti meg. A kilencvenes években készült, különös állat-ember figurákban egyesül a művész korai periódusában felvetett tematika a nyolcvanas évek kisplasztikáinak expresszív mintázású formavilágával. A különböző emberi tulajdonságokat felvonultató groteszk és ironikus ember-állat ötvözetek nagyívű Bestiárium sorozatában érzékeny jellemábrázoló készsége mutatkozik meg. Munkásságában meghatározó helyet foglal el az éremművészet.