Holly Herndon a mai generáció egyik legfontosabb, legambiciózusabb hangja. Művészete könnyedén formál láthatatlan hidat a tánczene, a popzene és az akadémikusabb stílusok között, miközben tartalmilag is komoly felelősséget vállal azzal, hogy olyan vaskos témákat vesz górcső alá, mint például az adatvédelem, az aktivizmus vagy a hatalmiegyensúlyok hiánya.

Zenéjének legmeghatározóbb eleme Holly Herndon saját hangja, amit számtalan egyedileg készített effekttel tördel szét és tesz hangszerszerűvé. Dalaiban összetett kompozíciós technikákat használ, ahol a kristálytiszta énekhangokat általában kollázsszerűen elrendezett, precízen megmunkált hangminták kísérik. Az ütemek gyakran megakadnak, a motívumokat felszabdalja vagy egyenesen félbeszakítja egy-egy zaj, zenéje mégis inkább hasonlít egy sűrűn díszített popszámra, mint mondjuk egyik példaképe, Mika Vainio atmoszférikus zenéire. Azonban nem kizárólag az úttörő hangzásának köszönheti, hogy gyakran említik egy mondatban olyan nevekkel, mint Oneohtrix Point Never, Meredith Monk, Laurel Halo, Arca vagy Fka Twigs. Bemutatkozó albuma, a Movement 2012-ben jelent meg a brooklyni független kiadónál, a RVNG Intl-nél. A kritikai sikereket és a szakma figyelmét már ezzel a nagylemezzel is elnyerte, de az igazi ismertséget a RVNG Intl és a nagy múltú 4AD közös gondozásában megszületett második nagylemeze, a Platform hozta meg. Utóbbi lemezének egyik központi üzenete Holly Herndon párbeszédbe és összefogásba vetett hite jelentette. Emellett a Platform volt az, ahol először fejlesztette igazán tökélyre a személyes hangvételt megütő poszthumán előadói karakter szokatlan és bizsergető összhatását.

Ez időben már a Stanford egyetem doktori hallgatója volt zeneszerzés szakon, turnézott a Radiohead előzenekaraként, előadást tartott a Red Bull Music Academy-n, illetve rendszeresen nyíltak közös kiállításai művésztársaival például a megfigyelés és paranoia témájában.