Festőművész. 1983-87: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Sváby Lajos. 1987-89: Posztgraduális képzés, murális szak, mestere: Tölg-Molnár Zoltán. 1988-tól az Ybl Miklós Főiskola rajztanára. 1989: Fiatal Képzőművészek Stúdiója tiszteletbeli tagja; MAMŰ Társaság tagja. Herman Lipót-díj. Ösztöndíjak: 1996: Virginia Center for the Creative Arts. Az esztergályos szakma után épületgépész képesítést szerző, építőipari vállalatoknál dolgozó a Block Csoport prominens tagjaként sem vesztette el a munkaeszközök és az ipari anyagok décollage-szerű felhasználásában megmutatkozó munkakedvét. Ez a munka azonban mindinkább a gyászmunka értelmében vett birkózássá vált az anyaggal: monokróm, a legtöbbször fekete vagy kozmikus kék művei a változatos anyaghasználat révén a táblakép halálára írt zenei variációknak hatnak (a grafitot frottázstechnikával bedörzsöli az olajfestékbe, méhviaszt, bársony vagy velúr alapot használ, a kész festményeket gyakran felszabdalja, felsérti, olykor átfesti, a fekete festékkel kevert viaszt pl. vasalóval viszi fel a posztófelületre, a sokszor a harmadik dimenzió felé terjeszkedő reliefszerű munkái elé plexit tesz stb.). 1989-re datálódik az első fekete kép (Végső Stáció, 1989), ezt követi a Jeremiáda, 1992, a Hármas önarckép és a Detritusz 1994-ben, mint e korszak főművei. 1995-ben 72 darab A/3-as méretű fekete képet fest Napló címmel, 1996-tól csurgatásos és monokróm képek készülnek, 1997-től régebbi festményeit szabdalja fel. Az antifestészetnek a hagyományos táblakép fogalmát leromboló gesztusai mellett a festészet olyan gazdag hagyományaiból merít, mint az absztrakt expresszionizmus, a drip painting vagy a gesztusfestészet, az anyaghasználat terén a combine painting és az arte povera tapasztalatait összegzi, a kifejezés koncentráltsága tekintetében pedig a minimal art és a monokróm festészet nagy mestereire támaszkodik.