Szabó Lajos

Kalligráfus. Kassák Munka-körében indul, majd onnan 1930-ban Kassáknak a Szovjetunióval szembeni - számára túl kevéssé kritikus - viszonyulása miatt távozik. Kilépésekor, élükön Justus Pállal legalább ötvenen követik. A megalakuló, ún. oppozíciós - egyszerre antikapitalista, antihorthyánus és antibolsevista - mozgalom egyik vezéralakja lesz. Még a Munka-körben ismerkedik meg Vajda Lajossal. E barátságnak a magyar szellemi életre gyakorolt hatását kevesen ismerik, a kiállítás többek között erről is számot akar adni. 1930 őszén az oppozícióban megismerkedik Tábor Bélával, szoros barátságuk és munkakapcsolatuk eredménye az 1936-ban megjelenő Vádirat a szellem ellen című könyv. 1937-ben jelenik meg A hit logikája c. füzete. Emblematikus mozzanat: a két Lajos, Szabó és Vajda, valamint Tábor közös folyóiratot tervez. A címlapot Vajda Lajos készíti, a vezércikket Tábor Béla írja, Szabó az Adalékok a marxizmus bírálatához című írásával szerepel, ám a Habonimnak összesen egy példánya maradt fenn. 1944-ben Auschwitzba deportálják; túléli. Hazatérését követően az 1945 őszén megalakuló Európai Iskola keretei között előadásokat tart. Szoros kapcsolatban áll Fülep Lajossal. 1945-46-ban Mándy Stefánia és Tábor Béla Haris közi lakásában folynak a mára már legendássá vált ún. Csütörtöki beszélgetések Hamvas Béla, Szabó Lajos és Tábor Béla között. Szabó ugyanitt fiataloknak szemináriumot indít 1946-48 között a pszichológia, halmazelmélet-kritika, nyelvmatézis, jelelmélet és prizmatika (esztétika, etika, logika hármasegysége) tárgykörökben. Egyik előadásában Vajda "kozmogrammatikus festészetének" az egész modern festészeten belüli centrális jelentőségét elemzi. 1948-tól 1989-ig nem jelenhetnek meg írásai. Az Életünk című folyóirat 1989/9-10-es különszáma és a Kotányi Attila és Kunszt György által a Lélegzet Könyvek sorozatában 1997-ben közreadott Szemináriumi előadásainak első kötete után 1999-ben látnak napvilágot összegyűjtött írásai Tény és titok címmel. Az 1950-es évek elejétől készít kalligráfiákat. Első lakáskiállításán Hamvas Béla így kiált fel: "Megint Lajosnak sikerült az áttörés!" 1956-ban elhagyja Magyarországot, ´57-ben mások között Bálint Endrével, Kotányi Attilával és Vajdával a brüsszeli Palais des Beaux-Arts-ban állít ki, majd Düsseldorfban, Essenben, Hagenben is. Megismerkedik Ernst Bloch-hal ;Yehudi Menuhin Szabó képei láttán egy levélben ezt írja: "a vonalak olykor szinte zenévé válhatnak". 1967-ben Düsseldorfban hal meg. Magyarországon három nyilvános kiállítása volt: 1980-ban a Fiatal Művészek Klubjában, 1995-ben Pannonhalmán, 1997-ben az Ernst Múzeumban. Ez utóbbi kiállítást 1998-ban Düsseldorfban is megrendezték, ennek apropójából adták ki a képeiből és szövegeiből a rendező Kotányi Attila által összeállított EIKÓN katalógust.