Festő, textilművész, egyetemi tanár. A Magyar Iparművészeti Főiskola tanára, textilművész, a kortárs magyar művészetben mint a kísérleti textilművészet egyik kezdeményezőjét tartják számon. Háromdimenziós, hajtogatott szisztémájú munkáit, térben elhelyezett tárgyait és berendezéseit a hetvenes évektől fogva ismerhette meg a kiállításlátogató közönség. A textilen kívül más műfajok is foglalkoztatják, a rajz, a papír, a festés. Művészetének lényeges eleme a szabad átjárás a műfajok között. A 60-as években főleg ruhatervezéssel foglalkozott. 1968-ban állított ki először textilműveket. Az "új textiles" mozgalom egyik vezető alakja. Tértextileket, textil-kollázsokat, nagyméretű térhajtogatásokat, textilobjekteket készített. 1985-1988 között készült laufer-festményei egyfajta átmenetet jelentenek a festészet felé. A gyárilag előállított, esetleges kialakítású vászonalapot markáns kompozícióvá alakítja át; festéssel, textil-applikációval egészíti ki. Ezen az úton haladva jutott el egy számára új műfajhoz, a festészethez. Festményei eleinte kötődnek textiles munkáihoz. Egy-egy kompozíció erősen emlékeztet hajtogatásaira, textilobjektjeire. Alkotóerejének forrását, legfőbb stimulációját Rómában találta meg, hatott rá a kultúrák réteges egymásra épülése, ahol régi és új egymás mellett él. Színei, tónusai mindazonáltal Itália márványait, fényeit idézik. Szabatos előadásmódja egyfajta mediterrán könnyedséggel párosul. A 60-as években lírai hangú organikus munkákkal lépett a közönség elé. A 70-es évekre mindez átcsapott aszkéta puritanizmusba, a geometrikus formák zárt, szigorú világába. Legújabb munkái közelebb visznek a szubjektumhoz, amely önmaga kifejezésére felfedezett egy merőben új irányt és kifejezésmódot. Művészetének egyik legfőbb jellemzője a kitüntetett és marginális műfajok és technikák egymásba kapcsolása. A festés mellett papírmunkákkal, művészkönyvekkel, installációkkal is foglalkozik.
Személy
Hozzászólások