Vinicio Caposselát a legtöbben csak az „olasz Tom Waits”-ként emlegetik, nem alaptalanul. Amellett, hogy az amerikai legendát tartja egyik legfőbb inspirációjának, számos dalát is feldolgozta. Sőt, több albumán az a Marc Ribot működik közre, aki többek közt Waits gitárosaként vált ismertté. Capossela negyed évszázada, 1990-ben, All’una e trentacinque circa című albumával debütált, ami olyannyira jól sikerült, hogy rögtön meg is kapta érte az egyik legrangosabb olasz zenei díjat, a Targa Tencót. Ezt utána még kétszer megismételte, legutóbb a 2000-ben megjelent Canzoni a Manovella koronggal, ami a másik legrangosabb olasz zenei elismerést, a PIM-et is bezsebelte. Sajátságos stílusában egyszerre fedezhető fel a dél-olasz hagyományokat felelevenítő tarantella, a tradicionális cigányzene és a tangó, míg mélyen személyes dalszövegei már-már Charles Bukowskit idézik. Capossela termékenységét jól jellemzi, hogy a két-három évente megjelenő lemezek mellett – kilencedik albuma tavaly látott napvilágot – 2004-ben Non Si Muore Tutte le Mattine címmel kiadták első regényét, sőt, még színházi területen is kipróbálta magát, ezzel az olasz világzene megkerülhetetlen alakjává vált.