A vérpezsdítő és ma is népszerű dél-amerikai zenei ritmusok ihlető hatása, azok hagyományostól eltérő felhasználása Topolánszky Tamás koreográfiai gondolkodásában régóta jelen van. Eredeti dallamok és magyar szerzők magyar nyelvű műveinek felhasználásával, az ezekhez illeszkedő, a produkció számára íródó zenei anyag izgalmas ötvözésével készül az új produkció. Különleges szakmai érdekessége a készülő produkciónak, hogy a latin ritmusok (szamba, tangó, zouk, rumba, lambada) ihlette tánclépések közben a táncosok ismert slágerek szövegtöredékeit mondják dialógusként a színpadi szituációkban. A kávézóban találkozó figurák részben kortárs brazil szerzők műveiből átemelt karakterek, „mágikus-realisztikus” figurái – kalandorok, rendszerkritikus lázadók, szépasszonyok, magányos entellektüelek – táncban beszélik el hol frivol, hol intenzívebb kalandjaikat. A kávézóban a zene dramaturgi szervezőelve szerint felbukkanó hétköznapian szokványos vagy önmutogatóan extrém figurák „kicsit olyanok, mint te meg én”. A táncprodukció az itt és most élő, a magyar mindennapokból ismert emberek apró örömeit és nagy-nagy bánatát, kapcsolatteremtéseik és szakításaik tánccá stilizált életregényének katartikusan felemelő vagy kacagtatóan banális epizódjait szervezi kaleidoszkópszerűen vibráló egységbe.

A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása