FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál ----------- www.toptipp.hu-------- 20/20 --- Gianina Cãrbunariu ------- Yorick Stúdió /Marosvásárhely/-------- Thália----- A színészek jó ötletei mindig beépülnek az elõadásba, csak erre építeni és ezt hangzatosan közös "improvizációs" módszerként kezelni, nálunk igen elterjedt, közveszélyes alibi, amely a hiányos rendezõi koncepció hiányát takarja. de lehet ezt hitelesen is csinálni! A kitûnõ drámaíró Gianina Carbunariu /Stop the tempo/, az 1990-es marosvásárhelyi szörnyûségeket átélõk és a mai fiatalabb visszaemlékezõk elbeszéléseibõl eredezteti alkotását, a motívumokból, történetekbõl drámai jeleneteket formál, amelyeket erõteljesen körvona- lazott figurák keltenek életre. A képek sora gondosan komponált, ahogy a textus is tökéletesen kidolgozott, így nagyszerû játéklehetõséget biztosít a több szerepet is formáló tíz aktornak. Az ifjú drámaíró-csillag rendezõként kemény kézzel fogta össze a kétnyelvû társulatot, arányosan, személyre szabottan osztotta el a szerepeket, a szituációk gondos felépítésével, a tempó muzikális váltásaival végig csúcson tartja a töretlen feszültséget. Közös focizásból hazafelé tartó román-magyar csoport, meglátva egy husángokat harciasan forgató tüntetõ-csapatot, rettegve bújik össze: magyarok vagy románok közelednek-e? "Ne szólalj meg tört románságoddal, inkább "'bozgorozz", vagy, ha a másik tábor támad, csak a magyarok beszéljenek..." bíztatják egymást: egybõl a véres abszurd kellõs közepébe csöppenünk. - Két holland segélyszállítmányozó férfi emlékezik vissza, hogy mentettek meg egy magyar párt üldözõik elõl, Rolando Matsangos és Bányai Kelemen Barna ékes angolsággal fényezi hõstettét, a felidézett esemény brutális valósága meghazudtolja õket, bennünket is inkább a menekülõk halálfélelme szorongat. Azokban a napokban, egy magyar család Sárika /Berekméri Katalin/ születésnapját ünnepli. Váratlanul toppan be két román házaspár, akikkel évek óta jó szomszédságban élnek, a társaságot egy Budapestrõl érkezett színészpár egészíti ki. Finom a torta, fogy az itóka, de a levegõben vibrál a jó modor álcázta etnikai feszültség. Az arisztokratikus nevû pesti színésznõ, Tompa Klára magyar népdalt bájolog, férje irredenta verset skandál, a román vendégek gyanakvását a sógornõ hevenyészett /félre/fordítása altatja el, késõbb mégis majdnem összeugrik a két tábor. A román nõk /Paula Gherghe és Mãdãlina Ghitescu/ a nyelvi korlátaik ellenére igen jól megértetik egymást a mieinkkel, a kártyaparti során a részegségbõl ocsúdó testvéröccs, Sebestyén Aba azonban a sapkás Radu Iacoban-ban a halálos összecsapások egyik hangadóját ismeri fel, az eddig mindenkit csitítgató házigazda, az óriástermetû Korpos András pedig mint Molotov-koktélt dobáló alkalmi hõs leplezõdik le. Mindenki tettes és áldozat egyszerre, mert a bûnös a hatalmi manipuláció, az irredenta soviniznus, nacionalista demagógia mindkét oldalon. Gianina Carbunariu szigorú egyensúlyt tart, nem igazságot oszt, hanem a történések emberi vetületét keresi. Összevegyülnek a nemzeti karakterek, /hiszen ilyesmi egyáltalán nem létezik!/, csupán a különbözõ értelmi, szellemi, neveltetési szint határozza meg az tudati-érzelmi reakciókat, teljesen függetlenül az állampolgárságtól. Román vagy magyar színész? - a többnyelvûek okán sokszor ki sem derül..., õk a hihetetlen intenzitással, elsöprõ szuggesztióval játszó együttesbõl is kiemelkednek. Sebestyén Aba az elmagyarosodott román rock-zenész, Rolando Matsangos az oxfordi angolságú segélyszállító, Bányai Kelemen Barna egy tõsgyökeres román ember megjelenítésével légiesíti a nyelvi határokat, Cristina Toma pedig angolul, franciául, magyarul és románul összegezi a látottakat. A szemek most ránk szegezõdnek: ... és ti? Mit gondoltok? Mi a véleményetek? A felelet belénk szorul, de a félelmetesen nagyszerû elõadás kérdéseitõl nehéz lesz szabadulni: - reméljük, egyszer mindannyian megtaláljuk a helyes válaszokat.