Színház

A bolygó hollandi

opera, 3 felvonás, német, 2014.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Lohengrin, Parsifal, Trisztán és Izolda, Tannhäuser, A nürnbergi mesterdalnokok és persze A nibelung gyűrűje - lassan alig van Wagner-opera, amely ne szólalt volna meg a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, a Kossuth-díjas dirigens, Fischer Ádám vezette Budapesti Wagner-napok keretében. A tizedik fesztiválon újabb operát láthat és hallhat a nagyközönség, ezúttal az 1843-as bemutatása óta nagy sikerrel játszott remekművet az időtlen idők óta tengert járó hollandiról, akit az örök kárhozat alól csak egy asszony sírig tartó szerelme oldhat fel.

A Heinrich Heine regénytöredékén alapuló romantikus nagyoperát különleges olvasatban, Kovalik Balázs várhatóan izgalmas, fordulatokban gazdag rendezésében láthatjuk, amely a müncheni August Everding Bayerische Theaterakademie tanszékvezetőjének első színpadra állítása lesz Wagner harmincévesen született alkotásából. A címszerepet az a James Rutherford alakítja, akit Hans Sachsként ismerhettünk meg 2013-ban, s aki fiatal kora ellenére a német romantikus opera keresett énekese. Kétszer állt színpadra a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, de szerződtette a Bécsi Állami Opera, a Hamburgi és a Kölni Opera, valamint a Glyndebourne-i Fesztivál is.

A norvég hajóst, Dalandot Peter Rose brit basszus kelti életre, akit idehaza legfeljebb a Müpa Met-közvetítéseiből ismerhetünk. A legnagyobb dirigensekkel - Giulini, Rattle, C. Kleiber, Maazel, Barenboim, Boulez, Mehta, Solti, Masur - dolgozott együtt, valamint világ legjobb zenekaraival (Cleveland, London, Chicago szimfonikusai, New York, Bécs, Berlin filharmonikusai). A női főszerepet Anja Kampe kapja, akit a Covent Garden nagy sikerű produkciójában is láthatott a közönség.

A(z) Müpa előadása

Stáblista:

Hozzászólások

Edmond Dantes 2015 jún. 22. - 16:37:30
Kovalik Balázs eddigi rendezései a millenárisi Mozart-trilógia kivételével talán mind "igazi" operai-színpadi rendezések. És ez is az, noha a Müpa Wagner szériája (és nagyjából más operaprodukciói is) ún. "félig szcenírozottak". Sommás jelzõk, egyszavas "értékelések" helyett azt mondanám: túlrendezte, kevesebb több lett volna. Talán arra sem ügyelt, hogy még eme (egyik?) legoperásabb Wagner-mû sem igényel ennyi rendezõi ötletet, jót se, rosszat pláne nem, amivel túlzsúfolta a nyitányt és a késõbbieket is, rejtélyt és rejtvényt rejtélyre és rejtvényre halmozva. A csaknem cselekménytelen 3. felvonást viszont valóban "el kell adni", ott érezhetõen fel is pörgött/pörgette az elõadás/t. Három ólomsúlyú szumó-vendégénekes kicsit megroggyantotta a színpadot :-) Rutherfordnak nem okozott gondot a címszerep, bár a jóval terjedelmesebb Sachs-szólam világa talán inkább az övé. Peter Rose Dalandja is a helyén volt, Uwe Stickert -termetével ellentétben- karcsú hangjához hasonlót az Andrássy úton is találhattak volna. A két magyar közremûködõ, Wiedemann Bernadett és Nyári Zoltán jól helytállt, lehet, hogy Nyári is beáll az operettbonvivánból operai, sõt Wagner-tenorrá vált(oz)ó énekesek sorába? Sentának itt Anja Kampét említik, de Elisabet Strid énekelte!!: hangilag nagyon meggyõzõ, külsõre már kevésbé, aprócska és nem egészen arányos termete az elõnytelen kosztümökben (vagy azok ellenére?) szinte eltûnt a már említett óriások között és olykor pantomimos-babás beállítása a klasszikus szende-révült karakterhez képest nem kínált megfelelõ alternatívát. A produkció lelke persze -de soha meg nem szokhatóan, ámulatba ejtõen- ismét Fischer Ádám volt, az õ szellemi-zenei irányítása mellett végre eljutott a Wagner folyam az "óceántól az érig", a hattyúdal-Parsifaltól az elsõ "igazi" Wagner-opuszhoz (vagyis ehhez): szellemisége, keze, feje, "keze-feje" :-) szolgálatában a zenekar és a kórusok ismét legjobbjukat hozták. A nagy mû kész, a ciklus teljes. Lesznek majd nagy kritikus-fanyalgások, ám holmi mosógépek, kislány-affairek és egyéb szöszmötölõ megjegyzések szinte szóra sem érdemesek e több mint jelentõs tény árnyékában.