Színház

A hideg gyermek

vígjáték, 1 felvonás, magyar, 2012.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Marius von Mayenburg az ezredforduló német színházának fenegyereke. A berlini Schaubühne dramaturgja, háziszerzője és rendezője, darabjait egész Európában játsszák a színházi műhelyek. Stílusát a reális és szürreális elemek összekeveredése, az irónia és a fekete humor jellemzi. A hideg gyermek című darabja a Poligám kávézóban indul, ahol nyolc, egymás számára többé-kevésbé ismeretlen ember sorsa gubancolódik össze. Párkapcsolatok, generációs konfliktusok sztereotípiái jelennek meg az idősíkokat szellemesen váltogató vígjátékban, mely tartalmát és formáját tekintve is a következő évad legmerészebb vállalása. Kimondhatjuk-e férjünk hamvai fölött, hogy az elhunyt egy szar alak volt? Megfelelő eszköz egy disznóölő kés kapcsolati problémáink megoldására? Tényleg olyan elvetemült a női mosdóban tevékenykedő exhibicionista? És ki van a babakocsiban? A hideg gyermek Mayenburg kopasz énekesnője.

A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2012. november 29., Miskolci Nemzeti Színház

Stáblista:

Szereplők

Énekes (Pincér, Légikisérő, és minden, ami "Furcsa")

Alkotók

Hozzászólások

6/10
FElepHánt 2013 jan. 27. - 13:20:54 6/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
A HIDEG GYERMEK---Szõcs Artúr---Miskolci Nemzeti Színház
Mindenképpen érdem kortárs darabot kortárs fiatal rendezõvel bemutatni. A mélybe nyúló játéktér az oldalfalak rekeszeivel, a középtengely ülõkéivel, /Horányi Júlia/, korszerû látásmódot sugall, perfekt a szereplõk mozgatása, eleven a tempó, jól követhetõek a váltások. Túlteng az ötletesség, ám az elképzelések megvalósítása hiányos. A lakoma-asztal szenzációja egy eleven disznó: Simon Zoltán magzati pózba görbedve, szájában citrommal, félõs szemvillanásokkal jeleníti meg az áldozati jószágot, míg friss arája, Bohoczki Sára, éles késeivel máris az életére tör. Még ez a kép is semmitmondó véget szenved, a sokféle stílusban igyekvõ társaság ellentmondásos hatások áldozatává válik. A szenvtelen hétköznapiság, maníros dühkitörés, illusztratív túlmozgás ütközései szétszabdalják Marius von Mayenburg drámáját, ellehetetlenítik a groteszk abszurditás kialakulását.
Az Ódry Színpad-on, Andruskó Marcella briliáns rendezésében négyen játszották el a 8 szerepet, vizuális megoldásai, dermesztõ atmoszférája, egységes hangvétele tökéletesen érvényesítette a textus adta koncepciót. De hogyan is lehetne az illemhelyi történéseket olyan naturális filmbejátszásokkal értelmezhetõvé tenni, ahogy ez Szõcs Artúr rendezésében történik?!? (Két lézerpont szebben beszél...)
Mégis elégedetten tapsoltunk az elõadás végén. A produkció két nagyszerû alakítással feledtette kifogásainkat. Rusznák András hattyúfehérre borotválva, a legkisebb nõimitátor manírt is mesterien elkerülve, csak finommá tompított hangjával, rezzenéstelenül decens
arcával, gesztusok, poénok, mimikai bravúrok nélkül, kizárólag a totális belsõ átalakulás elemi szuggesztiójával formálja meg Erikát, a galamblelkû hóhért. Szemünk láttára, szinte eszköztelenül alázza porba bébifil férjét, megérdemelten találja meg párját a kamaszos hevületû, naivan direkt Johannban. Simon Zoltán eszméletlen fizikai képességein, virulens agresszivitásán csak színészi eszköztárának széles spektruma tesz túl. Riadt kölyök, lelkes ámorózó, fújtató bika és megszeppent süldõ, ártatlan szeme opálosan villog, õrjöngõ teste lilásvörösbe feszül. A legtorzabb lelki viharokat is angyali tekintettel párosítja, figurájában az emberi létezés ambivalens szélsõségei tükrözõdnek.