Színház

A napfény természete

táncelőadás, magyar, 2010.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

"A napfény természete című munkám a mindennapos és a különleges szerelem fogalmát járja körül. Először azon gondolkodtam, hogy hányféle módon találhatjuk meg a tiszta szerelmet, hiszen ez az a törekvés, mely összeköti az emberiséget, és az a keresési folyamat, mely állandóan ott van körülöttünk a világban. Az igény arra, hogy megtaláljuk a "Másikat". Feltettem magamnak a kérdést, hogy 'ez tényleg ilyen könnyen megtörténik?', vagy 'mi van akkor, ha éppen most hazafelé mentem el a lelki társam mellett úgy, hogy észre sem vettem?'. Ez a véletlenszerűség volt az, ami kíváncsivá tett. A "véletlen" és a "szerencse" szerepe érdekelt abban, hogy megtalálom-e a világban azt az egyet, akit nekem szántak. Mindez olyan hétköznapinak és egyszerűnek tűnik, pedig nem tudom befolyásolni. Mégis tisztában vagyok vele, hogy megtörténhet: körülnézek a való életemben, és látom a különböző bizonyítékait.
Ezt a csodálatos érzést kellett próbálnom megragadni, ezért elkezdtem dolgozni Yumiko-val és Raphaellel a teremben - mindketten olyan táncosok, akikkel évek óta közeli munkakapcsolatban állunk -, és olyan mozdulatsorokat állítottunk össze, melyek ezt kifejezik. Az elején két embert látunk, még függetlenül és egyedül, akik egy időben és azonos módon ismerkednek önmagukkal, de mégis különbözőek. Máshol tartanak és eltérő személyiségek. Nincsenek tisztában azzal, hogy mi vár rájuk a sarkon. Először elmennek egymás mellett, nem vesznek tudomást egymásról. Amikor a két ember együtt kezd táncolni - olyan ez, mintha előre ugranánk az időben, és kimaradt volna nekünk az első találkozás pillanata - rögtön egy intim együttlétben találjuk őket. Abban a pillanatban, amikor feloldódnak egymásban, és csak legfontosabb érzéseik törnek felszínre. Kölcsönös vonzalmukból megszületik a csoda. Olyan részleteket mutatnak meg az "élet nagy kirakós játékából", melyek által a néző számára felsejlik a kép egésze, azaz a szerelemmel beteljesült élet. Végül a szerelem most is elmúlik. Az egyik elhagyja a másikat, és a rejtély úgy zárul le, hogy a távozó elkezd hátrafelé futni, és csak rója a köröket, annak metaforájaként, hogy a keresés folytatódik, ahogy minden nap felkel a nap, de egyúttal az elvesztett szerelem is felejthetetlen marad."

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Bemutató időpontja:

2010. június 5., Magyar Állami Operaház

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások

doktormacko1 2013 jún. 02. - 18:54:58
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Autentikus roma népzene a MÜPA Fesztivál Színházában.

Jegyvásárlás