Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A nürnbergi mesterdalnokok

opera, 3 felvonás, 2013.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

4 hozzászólás

Wagner a Ring második és harmadik darabjának komponálása között, a Trisztán és Izolda után írta meg életműve egyetlen vígoperáját, A nürnbergi mesterdalnokokat. A középkori témájú mű persze sokkal több szokványos vígoperánál: életfilozófiát közvetít és a zeneszerző esztétikai elveinek foglalata. A Budapesti Wagner-napok nagy sikerű produkciója 2025-ben ismét látható és hallható Fischer Ádám vezényletével, olyan énekesek közreműködésével, mint a népszerű Magnus Vigilius Walther von Stolzingként, a produkció bravúros Beckmessere, Bo Skovhus, az Évaként színpadra lépő Pasztircsák Polina, a Pognert megformáló Bretz Gábor és a Dávidot alakító Cornel Frey.

A(z) Müpa előadása

Teljes leírás

Stáblista

Szereplők

Bretz Gábor

Veit Pogner

Kiss Tivadar

Kunz Vogelgesang, szűcs

Dobák Attila

Konrad Nachtigall, bádogos

Bo Skovhus

Sixtus Beckmesser

Sebestyén Miklós

Fritz Kothner

Bartos Barna

Balthasar Zorn

Újvári Gergely

Ulrich Esslinger

Bodolai Péter

Augustin Moser

Endrész Ferenc

Hermann Ortel

Dani Dávid

Hans Schwarz

Bakonyi Marcell

Hans Foltz

Magnus Vigilius

Walther von Stolzing

Cornel Frey

Dávid, Sachs inasa

Gál Erika

Magdaléna, Éva dajkája

Pasztircsák Polina

Éva, Pogner lánya

Pintér Dömötör

Éjjeliőr

Alkotók

zeneszerző: Richard Wagner
karmester: Fischer Ádám
rendező: Michael Schulz
díszlet: Dirk Becker
jelmez: Renée Listerdal
játékmester: Gábor Sylvie
művészeti vezető: Fischer Ádám
rendezőasszisztens: Gábor Sylvie

Hozzászólások

Ebben (is) egyetértünk. Most, hogy mondod, leginkább a két rendezõ eltérõ kultúrköri háttere (származása, "hozott anyaga") adhatja a különbséget. Vidnyánszky (boldogan) kiállt a szó szerinti fordítás mellett, neki legyen mondva.

Válasz

Úgy tudom, nem idei ötlet a focizós finálé = amikor ezt a produkciót bemutatták a MüPában (2013), nem is volt "aktuális". Sztem inkább a zárókórus mai fejjel több mint "necces" szövegérõl, tartalmáról-üzenetérõl igyekezhet elvonni a figyelmet vagy legalább bagatellizálni azt + uez lehet a cél a magyar nyelvû felirat félrefordításával.

Az operaházi vendég-Sachsra már alig emlékszem, annál inkább a fináléra. Akkor még nemigen hallottam Vidnyánszky rendezõi (és egyéb) világképérõl, annál megdöbbentõbb volt a finálé hangsúlyos v inkább túlhangsúlyozott nacionalista felhangja: mint valami tömeggyûlés, zászlóerdõ lobogott, kigyúltak a nézõtéri fények...éppen csak hogy nem kellett vigyázzba vágni magunkat :)

Válasz

Nem merek vitatkozni, mint alkalmi operalátogató folytatnám félbeszakadt véleménycserénket. Az oh.-i elõadást H. S. (Friedemann Kunder) adta el, a vasárnapiét pedig Beckmesser. Rutherford nem volt számomra meggyõzõ cipész (nem a hangja - azzal kapcsolatban legfeljebb orbitális hibát veszek észre); sem az alkata, sem a játéka nem érte el Kunderét. Apropó alkat: látott már valaki pocakos susztert? Mert én még nem. De Bo Skovhus interpretációja jutalomjáték volt nekünk, nézõknek. A fináléról szóló gondolatoddal teljesen egyetértek, és ott a helyszínen a labdázgató srácok számomra a most folyó EB-re történõ utalást is jelentették.

Válasz

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok / MüPa 2016

Egy fõpróba alapján nem lehet még szubjektív véleményt sem "jogerõsen" megfogalmazni, de az ember abból fõz, amije van. A fõpróba és a premier közti napon bizonyára javították a javítandót, javíthatót. Erre Fischer Ádám megszokott, de mindig megújuló, könyörtelen igényessége a garancia. A Rádió együttesei és a Nemzeti Énekkar kisöprendõ hiba-morzsáit biztosan kisöpörte.

Csak remélni tudom, hogy James Rutherford hangját és szerepformálását is felsrófolta arra a szintre, ami elõtt a fináléban egész Nürnberg (azt követõen pedig a közönség) leborul. Nem tetszett különösebben a Hollandiban sem s miként balsorsú-sejtelmes, végzetét a (hullám)sírig hordozó antihõsként sem gyõzött meg: itteni gutmütig-hordóhasú-huncut attitüdje, afféle békés Bud Spencer-fazonja (nyugodjék békében!) sem hitette el velem, hogy õ lenne minden helyzetek magaslata, pedig egy igazi Hans Sachs: AZ! Daniel Kirch az elõadás gyenge láncszeme. Csetlõ-botló Walter õ, sem külseje, sem játéka, sem hangja nem gyõzött meg arról, amirõl szerepébõl következõen meg kellene gyõznie, hogy õ (lenne) itt a nyerõ fazon és a Preislied sem ért egy...egy egészen kicsi Preis-t sem. Anette Dasch szépen énekli nem túl fajsúlyos szólamát, de minden sminkje és igyekezete ellenére sem látszik eladósorban lévõ hamvas kislánynak: az az ember benyomása, hogy papája valós szándéka vele mint fõdíjjal: könyörgök, csak vigye már valaki, pártában ne maradjon a nyakamon! Ahogy az egyik jelenetben Walterjával együtt lábukat lóbálva ücsörögtek a rivalda szélén, azt hittem, menten rázendítenek: "Kettecskén, az élet édes álom..."...elvégre itt is Leányvásár van kérem! Éva lányával nagyjából egykorú Pognerként Bretz Gábor még szakállasra öregítve sem adott kellõ súlyt, méltóságot szerepének, ugyanúgy problematikusnak éreztem apaszerepben mint a tavalyi Hollandiban, ahol ugyancsak nem kislánykorú énekesnõ énekelte ugyancsak eladósorban lévõ kislányát. (Sajnálhatja, hogy Walter szólama a tenorfachban van...) Norbert Ernst remekelt mint Dávid, hangja talán túlontúl is szép egy karaktertenor szerephez: sokat elárul, hogy két pesti Dávidja között (!) elugrott Olasz áriát énekelni Düsseldorfba és bizony õsszel Montpellier-ben már Lohengrint énekel...ha nem is egy hattyús lovag-alkat, de hangilag tutira jobb mint már említett szólamtársa. Kimagaslott a mezõnybõl Bo S k o v h u s Beckmessere: hangja, kiállása, színpadi jelenléte alapján övé a fõdíj, legalábbis az elõadás fõdíja, ha a színpadi zsûrié nem is. Skovhus szenzációsan énekel és nem mellesleg "jó pasi", nem õ -hanem nyilván a rendezõ (Michael Schulz)- tehet róla, hogy az elsõ pillanattól lúzer, kopott aktatáskával, csíkos öltönyben, nem-passzoló cipõben, szögletes ugrabugrál, el-elcsúszó randa parókája, legutóbb kényszerbõl használt mankójának "újrahasznosítása" s egyebek okán eleve esélytelen bármi-bárki megnyerésére. A verseny már a start elõtt eldõl(t): ÍGY nincs, nem lehet igazi tétje. Tetszett Jürgen Linn Kothnere, Gudrun Pelker "Lénije" és Pintér Dömötör felturbózott éjjeliõre is. A soha-véget-érni-nem-akaró monstrum legproblematikusabb részét, a finálét 1-2 kisgyerekkel és a felnõtt közremûködõkkel fociztatja át a rendezõ, talán annak reményében, hogy a záró jelenet "fülsértõ" szövegét, üzenetét ilyetén módon tompítani lehet; erre az elterelésre próbál rásegíteni a kiírt szöveg magyar (félre)fordítása is, ahol a német nép, a (német-)római birodalom, a német kultúra sovén dicsõítése helyett következetesen a "mesternép" dicsérete olvasható. Ha élne, bizonyára forogna a sírjában, mondhatnánk valamelyik politikus vicces bakiját átvéve, de Wagner bizonyára nem is engedné. Tetszik, nem tetszik: õ és az õ világképe ez volt, ilyen volt, azt gondolta, amit beírt a fináléba egy szimpla középkori dalverseny és leánykérés ürügyén.

Válasz