Színház

A nürnbergi mesterdalnokok

opera, 3 felvonás, 2013.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Lassan teljessé válik a lista: a "Duna-parti Bayreuth", azaz a Művészetek Palotája Budapesti Wagner-napok elnevezésű, évente megrendezett fesztiválján 2013-ban újabb művel bővül a repertoár, mégpedig a német zeneszerző vígoperájával, A nürnbergi mesterdalnokokkal. A Wagner zenéjét anyanyelvi szinten beszélő, Wagner-dirigensként is magasan jegyzett, Bayreuthban többször vendégeskedő Fischer Ádám erre a produkcióra is világhírű énekeseket hoz a Müpába. Eric F. Halfvarsont már a Parsifal Gurnemanzaként és A nibelung gyűrűje-ciklus Hagenjeként is láthattuk-hallhattuk. A Wagner-napokon első ízben lép fel Klaus Florian Vogt és Annette Dasch. A nürnbergi mesterdalnokokban most debütál a dán Bo Skovhus, aki egyszerre tanult orvosnak és énekesnek. Pályaválasztását végül egy fergeteges Don Giovanni-alakítás könnyítette meg; azóta rendre járja a világ nagy operaházait, s az osztrák állam "Kamaraénekes" címét is elnyerte. Szintén új fellépőként üdvözölhetjük a fiatal brit operaénekesek egyik kiválóságát, James Rutherfordot.
Az előadás rendezője, díszlet- és jelmeztervezője összeszokott csapatot alkot, hiszen Michael Schulz, Dirk Becker és Renée Listerdal együtt dolgozott a Weimarban színre állított, majd DVD-n is kiadott teljes Ring-tetralógián, amelyet a közönség és a kritika egyaránt nagy lelkesedéssel fogadott. Michael Schulz 2013 tavaszán a Salzburgi Húsvéti Ünnepi Játékokon Wagner Parsifal című operáját rendezi.

A(z) Müpa előadása

Stáblista:

Hozzászólások

fourdogs 2016 júl. 06. - 01:41:44 Előzmény Edmond Dantes
Ebben (is) egyetértünk. Most, hogy mondod, leginkább a két rendezõ eltérõ kultúrköri háttere (származása, "hozott anyaga") adhatja a különbséget. Vidnyánszky (boldogan) kiállt a szó szerinti fordítás mellett, neki legyen mondva.
Edmond Dantes 2016 júl. 01. - 10:02:11 Előzmény fourdogs
Úgy tudom, nem idei ötlet a focizós finálé = amikor ezt a produkciót bemutatták a MüPában (2013), nem is volt "aktuális". Sztem inkább a zárókórus mai fejjel több mint "necces" szövegérõl, tartalmáról-üzenetérõl igyekezhet elvonni a figyelmet vagy legalább bagatellizálni azt + uez lehet a cél a magyar nyelvû felirat félrefordításával.

Az operaházi vendég-Sachsra már alig emlékszem, annál inkább a fináléra. Akkor még nemigen hallottam Vidnyánszky rendezõi (és egyéb) világképérõl, annál megdöbbentõbb volt a finálé hangsúlyos v inkább túlhangsúlyozott nacionalista felhangja: mint valami tömeggyûlés, zászlóerdõ lobogott, kigyúltak a nézõtéri fények...éppen csak hogy nem kellett vigyázzba vágni magunkat :)
fourdogs 2016 jún. 29. - 16:55:44
Nem merek vitatkozni, mint alkalmi operalátogató folytatnám félbeszakadt véleménycserénket. Az oh.-i elõadást H. S. (Friedemann Kunder) adta el, a vasárnapiét pedig Beckmesser. Rutherford nem volt számomra meggyõzõ cipész (nem a hangja - azzal kapcsolatban legfeljebb orbitális hibát veszek észre); sem az alkata, sem a játéka nem érte el Kunderét. Apropó alkat: látott már valaki pocakos susztert? Mert én még nem. De Bo Skovhus interpretációja jutalomjáték volt nekünk, nézõknek. A fináléról szóló gondolatoddal teljesen egyetértek, és ott a helyszínen a labdázgató srácok számomra a most folyó EB-re történõ utalást is jelentették.
Edmond Dantes 2016 jún. 28. - 10:41:15
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok / MüPa 2016

Egy fõpróba alapján nem lehet még szubjektív véleményt sem "jogerõsen" megfogalmazni, de az ember abból fõz, amije van. A fõpróba és a premier közti napon bizonyára javították a javítandót, javíthatót. Erre Fischer Ádám megszokott, de mindig megújuló, könyörtelen igényessége a garancia. A Rádió együttesei és a Nemzeti Énekkar kisöprendõ hiba-morzsáit biztosan kisöpörte.

Csak remélni tudom, hogy James Rutherford hangját és szerepformálását is felsrófolta arra a szintre, ami elõtt a fináléban egész Nürnberg (azt követõen pedig a közönség) leborul. Nem tetszett különösebben a Hollandiban sem s miként balsorsú-sejtelmes, végzetét a (hullám)sírig hordozó antihõsként sem gyõzött meg: itteni gutmütig-hordóhasú-huncut attitüdje, afféle békés Bud Spencer-fazonja (nyugodjék békében!) sem hitette el velem, hogy õ lenne minden helyzetek magaslata, pedig egy igazi Hans Sachs: AZ! Daniel Kirch az elõadás gyenge láncszeme. Csetlõ-botló Walter õ, sem külseje, sem játéka, sem hangja nem gyõzött meg arról, amirõl szerepébõl következõen meg kellene gyõznie, hogy õ (lenne) itt a nyerõ fazon és a Preislied sem ért egy...egy egészen kicsi Preis-t sem. Anette Dasch szépen énekli nem túl fajsúlyos szólamát, de minden sminkje és igyekezete ellenére sem látszik eladósorban lévõ hamvas kislánynak: az az ember benyomása, hogy papája valós szándéka vele mint fõdíjjal: könyörgök, csak vigye már valaki, pártában ne maradjon a nyakamon! Ahogy az egyik jelenetben Walterjával együtt lábukat lóbálva ücsörögtek a rivalda szélén, azt hittem, menten rázendítenek: "Kettecskén, az élet édes álom..."...elvégre itt is Leányvásár van kérem! Éva lányával nagyjából egykorú Pognerként Bretz Gábor még szakállasra öregítve sem adott kellõ súlyt, méltóságot szerepének, ugyanúgy problematikusnak éreztem apaszerepben mint a tavalyi Hollandiban, ahol ugyancsak nem kislánykorú énekesnõ énekelte ugyancsak eladósorban lévõ kislányát. (Sajnálhatja, hogy Walter szólama a tenorfachban van...) Norbert Ernst remekelt mint Dávid, hangja talán túlontúl is szép egy karaktertenor szerephez: sokat elárul, hogy két pesti Dávidja között (!) elugrott Olasz áriát énekelni Düsseldorfba és bizony õsszel Montpellier-ben már Lohengrint énekel...ha nem is egy hattyús lovag-alkat, de hangilag tutira jobb mint már említett szólamtársa. Kimagaslott a mezõnybõl Bo S k o v h u s Beckmessere: hangja, kiállása, színpadi jelenléte alapján övé a fõdíj, legalábbis az elõadás fõdíja, ha a színpadi zsûrié nem is. Skovhus szenzációsan énekel és nem mellesleg "jó pasi", nem õ -hanem nyilván a rendezõ (Michael Schulz)- tehet róla, hogy az elsõ pillanattól lúzer, kopott aktatáskával, csíkos öltönyben, nem-passzoló cipõben, szögletes ugrabugrál, el-elcsúszó randa parókája, legutóbb kényszerbõl használt mankójának "újrahasznosítása" s egyebek okán eleve esélytelen bármi-bárki megnyerésére. A verseny már a start elõtt eldõl(t): ÍGY nincs, nem lehet igazi tétje. Tetszett Jürgen Linn Kothnere, Gudrun Pelker "Lénije" és Pintér Dömötör felturbózott éjjeliõre is. A soha-véget-érni-nem-akaró monstrum legproblematikusabb részét, a finálét 1-2 kisgyerekkel és a felnõtt közremûködõkkel fociztatja át a rendezõ, talán annak reményében, hogy a záró jelenet "fülsértõ" szövegét, üzenetét ilyetén módon tompítani lehet; erre az elterelésre próbál rásegíteni a kiírt szöveg magyar (félre)fordítása is, ahol a német nép, a (német-)római birodalom, a német kultúra sovén dicsõítése helyett következetesen a "mesternép" dicsérete olvasható. Ha élne, bizonyára forogna a sírjában, mondhatnánk valamelyik politikus vicces bakiját átvéve, de Wagner bizonyára nem is engedné. Tetszik, nem tetszik: õ és az õ világképe ez volt, ilyen volt, azt gondolta, amit beírt a fináléba egy szimpla középkori dalverseny és leánykérés ürügyén.
Swing Karácsony Gájer Bálinttal
Swing Karácsony Gájer Bálinttal

Gájer Bálint először ad koncertet a MÜPÁ-ban december 7-én.

Jegyvásárlás