Molnár Ferenc klasszikus regénye méltán vívta ki az őt megillető helyet irodalmunkban, érzelmi életünkben, sőt talán közgondolkodásunkban is. Hősei - akik kamaszkorukat élve öntudatlanul is tesztelik tisztességüket, próbálgatják hatalmi és csoport pozícióikat - immár közmondásossá váltak. Neveik méltán fémjeleznek embertípusokat, hősöket és antihősöket és mindezt egy immár valamennyiünktől elszakított városi "természeti világban", a Füvész-kertben, a grundon. A grund elvesztése ma már szimbolikussá vált: talaj, melegség, valódi ártatlan eszmények híján a csoportok széthullanak, a történet végén harcos kamasz hőseink hazaballagnak, a grundot beépítik, Nemecsek Ernőt eltemetik. Vele veszik érzelmes vágyódásuk a helytállás, az igazi emberi tisztesség, talán a hősiesség romantikus fogalma iránt. Vagy mégsem? Hiszen a téma újból és újból megjelenik filmen, színpadon, a könyv újabb kiadásaiban, közönsége óriási, az érdeklődés nem csökken. Produkciónk a minőségi szórakoztatás igényével készül. Az adaptáció minden egyes mondata az alapműből származik, a cselekmény híven követi a regény cselekményét. Mindezek ellenére a gyors helyszínváltások, a regényben használt allegórikus elemek, szimbólumok megkövetelik a költői fogalmazást, az időnkénti szürrealisztikus eszközöket.
A(z) Pannon Várszínház előadása
Hozzászólások