"Young Jean Lee néhány évvel ezelőtt robbant be az amerikai színházi köztudatba. Akkor az ázsiaiakkal kapcsolatos sztereotípiákról írt darabot. Mostani előadásában feketékről és fehérekről, előítéletekről, életlehetőségekről és saját korlátainkról beszél. Nem mutogat ujjal senkire. Nem keres bűnbakot. Csak provokál, nevettet és zavarba ejt. Lee abszurd dialógusai jól ismert tévés műfajokon keresztül szólalnak meg, fekete színészei pedig tökéletes stílusérzékkel, bravúros szakmai biztonsággal váltanak e műfajok között - legyen az stand-up comedy, cartoon vagy épp sit-com." (Gáspár Ildikó)
Az A szállítmány (The Shipment) címét egy drogszállítmányról szóló rapdal inspirálta, s a cím egyben az afrikai rabszolgakereskedelemre utal. Az előadás többféle nyelvi és stílusrétegből építkezik: a prológusban egy stand-up humorista provokálja a bennünk lakozó rasszistát; később képregényszerű jelenetekben ismerjük meg egy fekete fiú történetét, aki rapsztár akar lenni, ám crack-dealerként végzi: extrém sztereotípiák, amelyeket a fehér amerikai média a fekete Amerika számára tartogat. Végül pedig a véresen komikus zárójelenetben egy dekadens koktélparty eseményeit követhetjük nyomon, ahol az öt fekete színész fehéreket játszik.
"Young Jean Lee igazolja saját hírét: valóban Amerika egyik legjobb kísérleti drámaírója. Darabjainak nyelvezete különleges, mint egy lázálom, mégis kérlelhetetlenül következetes, rendezésein pedig nemcsak saját karizmája üt át, de társulatának egyedülálló ereje is." (David Cote, Time Out New York)
"Young Jean Lee új, vérkomolyságában is mókás, pusztító erejű darabjában a feketék Amerikájának kultúrája tárul fel, de kiforgatva, átformálva, megbolondítva. A koreai-amerikai szerzőnő tudatosan vállalja magára a kényelmetlen feladatot: hogy létrehozzon egy - ahogyan ő nevezi - "fekete identitás-politikai showműsort". Az előadás olykor hátulról, körmönfontan támad, máskor olyan éles és nyers, min egy arculcsapás. Végigszaladva minden ikonikus képen, amelyet az afro-amerikaiakról a média sugall, Lee leplezetlen, szemtelen humorral a sit-comok és a butácska képregények világát megidézve mutat rá társadalmunk előítéleteire, abszurditásaira, leegyszerűsítő gondolkodásmódjára." (Charles Isherwood, The New York Times)
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások