(fordította: Márton László és Révész Ágota)
A windsori víg nők feltehetően az angol királynő, Angliai Erzsébet kívánságára jött létre, aki a testes lovagot, a IV. Henrik 1-2. és az V. Henrik karakterfiguráját, Falstaffot a lóvátett széptevő komikus szerepében akarta látni. A darabbal a legenda szerint két hét alatt kellett Shakespearenek elkészülnie.
"A windsori víg nők, ha úgy vesszük, össztársadalmi burleszk: a lovagság és a polgárság - a romantika és a realizmus - együttes és általános paródiája. Ki ne ismerné a szájas-szívélyes, chauceri vágású fogadósgazdát, a kenetes-tudálékos lelkipásztort, a pukkancs-piperkőc doktort...a tisztségviselő hólyagokat, a habókos férjeket, a temperamentumos ténsasszonyokat - az emberi színjáték örök karakterszínészeit?...
...Komikus, ahogy a nemesség a polgárpénzhez törleszkedik, a vagyon pedig a ranghoz. De ugyanígy ácsingózik a vénség is az ifjúság után, s ugyanilyen alamuszi helyezkedéssel ravaszkodják ki a fiatalok is a maguk polgári hasznát, a boldogságot. Gyarló az ember..."
(Géher István)
A(z) Csiky Gergely Színház előadása
Hozzászólások