A MÁSODIK RÉSZ - avagy az Ariadné Naxosban - egy ideggyógyintézetben játszódik, az egyetlen olyan helyen, ahol a nemes és a banális dolgok összeegyeztethetőek. A beteg Ariadnét (akit unott szeretője itt hagyott magára), doktorai és ápolói terápiás céllal nem akarják megfosztani képzelgéseitől. Szobatársaival pedig - akik mókázással igyekeznek elűzni Ariadné félelmeit -, a mindennapos téboly helyszínén képessé válnak egymás megértésére.
A darab üzenete valójában figyelmeztetés. A közönség azzal, hogy elzárkózik bárminemű reflexiótól, arra kényszeríti a művészeket, hogy azok maguk is csupán a szórakoztatás egy formájaként tekintsenek művészetükre, s ez végül a teljes megsemmisülésbe taszít nézőt és művészt egyaránt. Strauss zenéjének köszönhetően Ariadné - őrületében - átlépi a valós világ határait. Doktora, Ariadné érdekében eljátssza Bacchust, ezt a csupán Ariadné képzeletében létező karaktert. Legnagyobb meglepetésére a szépség és a költészet olyan világában találja magát, ahol a szerelem túlmutat a puszta kielégülésen. Egy olyan világban, ami Zerbinetta számára örökké távoli ábránd marad csupán. Mindez talán nem lesz népszerű a "többség" körében, de aggodalomra semmi ok, még mindig van némi időnk a teljes összeomlásig.
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások