Folytatódik az ArtMan est sorozatuk: 2 előadás lesz látható, az egyik, a Tánceánia vegyes képességű alkotóitól és a másik, az Artman Egyesület tagjaitól, akik egy kísérleti jellegű előadással érkeznek.

Vetület - Tánceánia

egymásra reflektálunk
egymás felületei vagyunk
a világra reflektálunk
a világ ránk vetül
ugyanannak a világnak más vetületeit éljük

Felvillanások és kibontakozás. Emlékek lenyomatai és pillanatfelvételek a jelenben.

Folytatás, újra rendeződés, helykeresés a térben és a kapcsolatokban - a pillanat teljességében. Minden mozdul ebben a táncban, velünk, bennünk, körülöttünk.

Alkotó előadók: Barkó Tamás, Farkas Dorka, Eötvös Judit, Eszes Dávid, Gál Eszter, Kalácska Levente, Kálmán Ferenc, Környei Kristóf, Potoczky Gábor, Tóth Károly
Rendező: Gál Eszter
Asszisztens: Farkas Dorka, Kálmán Ferenc
Zene: Rubik Ernő Zoltán

Akusztikus csalódás

Az „Akusztikus csalódás” című vegyesképességű táncszínházi előadásban az alkotók a vizuális érzékelés hiányával foglalkoznak, és az egyéb érzékelési formákra támaszkodva kísérleteznek.

Barkó Tamás személyes történeteiből felépülő interaktív színházi előadás célja a nézők bevonása abba a különleges világba, ami mentes a vizuális ingerektől. A csukott szemmel előadott struktúrák és mozgás-sorok más-más kihívást jelentenek a táncosok számára, akik különböző képességeket aktiválnak magukban tánc közben.

Játék közben a véletlenszerűség jelentős, ami az előadók alkalmazkodási képességét, spontán reakcióit “teszteli”.

A színpadon felerősödik bennük a spontán reagálás, a játékosság, és a kapcsolódási igény egymással és a nézőkkel.

Az előadói tér a nézők által körbe határolt színpad. A kör alakban elrendezett székeken az előadók is helyet foglalnak. Az alkotók szerepüket váltogatva, hol megfigyelőként - mint a nézők - hol előadóként vannak jelen, játékukkal különböző módokon kapcsolódnak a nézőkhöz.

"Találkozások. Azt hiszem, hogy minden embernek vannak hobbijai egy vagy több. Nekem az egyik ilyen a találkozás. Találkozni emberekkel. Nagyon sok lehetőségem van akkor amikor útközben vagyok. Hozzám csapódnak emberek hosszabb rövidebb időre. Valamelyik hat rám valamelyik csak elmegy a fülem mellett, de azt hiszem hogy több az amelyik hat rám." (Barkó Tamás)