Atália

dráma, 1 felvonás, 110 perc, magyar, 2009.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

Hogyan uralkodik egyik ember a másikon s miért, tragédia az is, ha ezt elviseljük s az is, ha képtelenek vagyunk elviselni - ez volt eddig a költő minden színdarabjának alapgondolata. A hosszú hallgatás után írt utolsó két darab azonban lényegesen elüt az előbbiektől. Az Eszterben a király idején észbe kap és megjavul, az Atáliában a nép fellázad, elpusztítja a királynőt és híveit. Nyelvének ereje is az egyszerűségében rejlik: szókincse nem bő, de választékos. Drámáit páros rímű alexandrinusokban írta.
A fordítás:
A művet 1949 óta magyar színpadon nem játszották. A mostani bemutatóhoz Szálinger Balázs készít új fordítást. "Nem kifejezetten eseménydús és fordulatos dráma - értékei inkább költőiségében rejlenek: tehát a monológok az Atália alappillérei. Az ellentétek világosak, a megoldás az lesz, amit már a mű elején elterveznek a cselekvők, nem történik pálfordulás, se váratlan fordulat - ugyanakkor a monológokban bámulatos erejű kétségek kapnak hangot, mély líraisággal. Ennek korszerű átadásához korszerű nyelv, versnyelv kell, ami viszont hajlamos porosodni: Rónay György sok évtizedes, akkor kiválónak számító fordításának versnyelve már foltosnak, hézagosnak, darabosnak tűnik. Az új fordítás, amellett, hogy igyekszik naprakész lenni, a korábbinál jobban próbálja az eredeti, francia szöveg hangulatát is a magyarba lopni." (Szálinger Balázs)

"Racine zseniális drámaíró volt. Az elmúlt rövid időszakon belül két darabját is rendeztem, a Nemzeti Színház stúdiójában az Andromakhét, illetve az Új Színházban a Phaedrát. Az Atália Racine utolsó színdarabja. A szabályokat, melyeket a francia klasszicizmus kirótt a szerzőkre, talán ő tudta a legjobban megtölteni élettel, szenvedéllyel, lélektannal, világnézettel és emberi hitelességgel. (Más kérdés, hogy ezeket a szabályokat komolyan kell-e nekünk venni - mi most ezt tesszük.) A mű lenyűgöző empátiával és hitelességgel tárgyalja az Ószövetség Királyok könyvének és a Krónikák könyvének ide vonatkozó fejezetét: Atália uralkodása és Joás hatalomra kerülésének történetét. Ez az eseménysor tökéletesen modellezi azt az időszakot, melyet Racine, mint mellőzött drámaíró XIV. Lajos egyre autoriterebb uralkodása alatt megélt. És az Atália tökéletesen leképezi a mi rendszerváltásunk körüli problémákat is. Külön értéke az előadásnak, hogy a Nemzeti Színház új fordítást rendelt Szálinger Balázstól. Emellett természetesen parádés a szereposztás: a címszerepben Molnár Piroskát látjuk, valamint Udvaros Dorottyát, Kulka Jánost, Blaskó Pétert, és a most ideszerződött tehetséges fiatalok csapatát." (Valló Péter)

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. március 14., Nemzeti Színház

Stáblista

Szereplők

Joás (Juda királya, Okoziás fia)
Atália (Jorám özvegye, Joás nagyanyja)
Joád (más nevén Jojada főpap)
Jozabet (Joás nagynénje, a főpap hitvese)
Zakariás (Joád és Jozabet fia)
Szulamit (Zakariás nővére)
Ábner (Juda királyainak egyik hadvezére)
Mátán (hitehagyott pap, Bál áldozója)
Nábál (Mátán bizalmasa)
Hábár (Atália egyik udvarhölgye)

Hozzászólások

1/10
tettingerr 2009 márc. 17. - 13:59:45 1/10
Hiába értékes irodalmilag, így játszani szánalmas! Olvassa, aki bírja, de színpadon csak kortárs színházi nyelven, megfelelõen értelmezve szabad elõvenni. Kipuk, öltönyök, szovjet rendõrtábornoki egyenruha és hatágú csillagokból formált korona?!? Röhej!!! Füle-farka nincs az egésznek, a remek színészek kínlódnak szegények, ennyi pénzbõl tíz figyelemre méltóbb alternatív produkció születhet! Meddig rendeznek még NoName-ek, meggig juthat valakinek eszébe, hogy Ravócine felséges nyelvét gyalázza egy ilyen vacakkal?!? De legalább ne szolmizáljanak a színpadon, kórus helyett...