Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Az imposztor

komédia, 2 felvonás, magyar, 2011.

+ 15 kép

+ 19 kép

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

2 hozzászólás

Az 1810-es évek második felében az Oroszországhoz csatolt, de lengyel népességű Litvánia középpontjába, Vilnába jön vendégszereplésre Vojciech Boguslawski, a "lengyel színház atyja", akinek személye egyszerre jelképezi a legmagasabbrendű színházművészetet és a nemzeti létért folytatott küzdelmet. Próbálni kezdik a Tartuffe-öt, Boguslawski mindinkább belelendül, s méltón a Tartuffe alcíméhez - az imposztorhoz - tud még meglepetést okozni. A vidéki színházi létezés, a nagypolitika és a nemzeti identitás keveredése Spíró immár klasszikus művében rendkívüli színházi estet ígér....

A(z) Budapesti Kamaraszínház - Tivoli előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2011. október 9., Budapesti Kamaraszínház - Tivoli

Stáblista

Szereplők

Kovács Lajos

Boguslawski

Spindler Béla

Kazynski (direktor)

Mihályi Győző

Rogowski

Nagy Enikő

Kaminska

Jánosi Dávid

Kaminski

Tímár Éva

Hrehorowiczowna

Szűcs Péter Pál

Rybak

Csépai Eszter

Pieknowska

Zámbori Soma

Niedzielski

Varga Zoltán

Damse

Majzik Edit

Súgónő

Dányi Krisztián

Ügyelő

Bank Tamás

Chodzko (kritikus)

Cs. Németh Lajos

Gubernátor

Alkotók

író: Spiró György
jelmez: Kovács Yvette Alida
díszlet: Kovács Yvette Alida
dramaturg: Pozsgai Zsolt
zenei munkatárs: Németh Zoltán
asszisztens: Kabódi Szilvia

Hozzászólások

10/10

Fantasztikus elõadás volt, rég nem láttam hasonlót. Kovács Lajost a darab elején kitüntette Gyula város polgármestere, de szerintem még begyûjt ez a darab pár díjat!

Válasz

10/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

AZ IMPOSZTOR Árkosi Árpád Budapesti Kamaraszínház

Spiró György az Ikszek egyik epizódjából írta, egyenesen Major Tamás-t képzelve a címszerepben. A nagy színész, életének alkonyán, nem tudta emlékezetessé tenni a lengyel színháztörténet legendás Boguslawski-ját, nézhetetlen unalom volt az egész.
Most a régen látott Kovács Lajos játssza a grandiózus fõszerepet. Manírjaitól megszabadulva, letisztult egyszerûséggel formálja meg a nagyszerû játékalkalmat nyújtó figurát. Hiteles, mint színházi ember, mint rendezõ, bölcs értelmezései a nézõ számára is követhetõen elemzik a Tartuffe szituációit. Megköveteli királyi gázsiját, de partnernek tekinti a társulat tagjait, furfangos cselfogásával igaz lengyel hazafiként vág vissza a hatalomnak. Karizmatikus színpadi jelenléte, egyéniségének monumentális súlya hatványozza a szerep kínálta lehetõségeket.
Árkosi Árpád már az expozícióban remekel: a díszletfalakat látjuk hátulról, próba készülõdik, a felhangzó kórusban, mennyei örvényléssel. mintha a líraian szárnyaló lengyel tenorszólam küzdene a brutális mélyben dübörgõ basszusokkal. Lassan bontakozik ki a vendégjátékra érkezett varsói húzónév és a színigazgató konfliktusa, utóbbi a fellépti díjban még kénytelen engedni, de az esti elõadás vulgáris koncepcióját körömszakadtáig védelmezi. Spindler Béla sokrétûen árnyalt alakítása híven mutatja be minden korok színházvezetõinek mindennapi kálváriáját. Boguslawski a Tartuffe jeleneteinek pontos értelmezéséért küzd, tökéletesen igaza van mindig, más kérdés, hogy in vivo, a közönség elõtt õ is a pillanatnyi sikert tartja a legfontosabbnak.
Az együttes kitûnõen játssza színészként a színészeket, a következetes rendezõi munka akkurátus elvárásait maradéktalanul teljesíti. Hosszú az elsõ rész, de egy pillanatig sem csökken a próbafolyamat érdekessége. Ügyelõként Dányi Krisztián csetlik-botlik a színen, egyszer még leckét is ad lendületes monológjával a hivatásosoknak, a felhorgadó el-
lentéteket érett fölénnyel csillapítja a korelnök Tímár Éva. A Tartuffe kacér Dorine-ja, a társulat súgónõje Majzik Edit, finoman visszafogott, mégis átütõ, az emberi érzelmek, a szerelmi vonzódás gesztusai is szuggesztív erõvel jelennek meg kiemelkedõ alakításában. Szûcs Péter Pál csalhatatlan szakmai biztonsággal játssza a rossz színészt, akinek erõltetett szövegelése áradó deklamációba csap, mihelyt kitörõ hazafiúi örömét tolmácsolja a
himnikus emelkedettségû záróképben.
A nagyszerû darab és Árkosi Árpád rendezése nemcsak a Moliere és Boguslawski, a Napkirály és a cári protektorátus lengyel színházának dilemmáit feszegeti, - sajnos, minden ízében rímel szörnyû valóságunkra is. De bárkinek a fenséges képe lóg is a falon, a mi színházunk él és túlél minden diktátori hatalmat...

Válasz