Színház

Bernarda Alba háza / Sztravinszkij: Tavaszi áldozat

táncelőadás, 100 perc, 2017.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Forte Társulat (Budapest): Bernarda Alba háza

Szereplők:
Bernarda: Lőrinc Katalin
Augustias: Blaskó Borbála
Magdalena: Sipos Vera
Amelia: Varga Krisztina
Martirio: Zsigmond Emőke
Adela: Gyöngy Zsuzsa
María Josefa: Pallag Márton

Zene: Bakk-Dávid László
Fény: Payer Ferenc
Produkciós vezető: Kudron Anna
Koreográfia: Widder Kristóf

Az előadás egy klasszikus mű kortárs adaptációja, ami felhasználja a fizikai, sőt olykor a prózai színház alkotóelemeit, mégis elsősorban zene- és mozdulatközpontú.
A zenei anyag Bakk-Dávid László, a Zeneakadémia alkalmazott zeneszerző szakos friss diplomásának munkája, a koreográfus-rendező pedig Widder Kristóf, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát 2014-ben az első fizikai színházi koreográfus szak hallgatójaként.
A mű a generációk közötti feszültséget dolgozza fel egy zárt viszonyrendszerben: egy családban, melynek már nincsenek férfitagjai. Az ebből adódó hiátus a színpadon mind a zene, mind a mozgás meghatározó eleme. A fülledtség, az elfojtott szenvedélyek és a finom gesztusok az előadás leguralkodóbb motívumai.

Sztravinszkij: Tavaszi áldozat

Szereplők: Fehér László, Gyöngy Zsuzsi, Horkay Barnabás, Lőrinc Katalin, Mészáros Blanka, Nagy Norbert, Pallag Márton, Sipos Vera, Zsigmond Emőke
Rendező-koreográfus: Widder Kristóf

Sztravinszkij grandiózus zenéje, amit saját korában eljátszhatatlannak tartottak, s aminek ősbemutatója végül botrányba fulladt, a XX. század egyik legmeghatározóbb zeneműve. Szabálytalansága, magával ragadó, mégis felzaklató zenei világa számtalan koreográfust ihletett meg születése óta. Középpontjában egy zárt közösség áll, aminek vezetője parancsára áldozatot kell hoznia, hogy az életben maradók a megszokott kerékvágásban élhessenek tovább. Ez az egyszerű képlet az előadás kiindulópontja. Ezen keresztül kerülnek elő a közösségi létezés alapvető kérdései, szépségei és buktatói. Mindez alig több mint száz évvel a zenemű születése után egy olyan korban, melynek közösségi (hálókba rendeződött) élete az utóbbi évtizedekben gyökeresen átalakult és teljesen új mintákat követ. Ahol az önként vállalt áldozathozatal elenyésző, a közösség által kreált és elvárt áldozat viszont annál több.

A(z) Forte Társulat előadása

Hozzászólások