Bernarda Alba háza

dráma, magyar, 2015.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Lorca utolsó és talán legjobb drámája a Bernarda Alba háza. Az Andalúziában játszódó történetet átszövi a spanyolos temperamentum. Bernarda Alba otthonát - férje halála után - börtönné változtatja, ugyanis a hagyományoknak megfelelően a nyolcéves gyász ideje alatt a kinti világra néző minden ajtó és ablak becsukódik. Ez boldogtalanná teszi a zordon, kemény akaratú asszony és más-más természetű leányai életét. A házban élők nőisége pusztulásra van ítélve, börtönükből az út csak fizikai vagy szellemi szabadságuk teljes feladásához vezet. A Halálkatlanból csak holtan, vagy tébolyultan lehet szabadulni.
Szenvedély, tűz, féltékenység, tánc, gyász és magány. Az előadás nyelvezete a rövid és tömör replikákra lecsupaszított lorcai szöveg és a flamenco világának (tánc, zene, ének) találkozásából születik meg. Ebben a színházi jelrendszerben egyformán fontos a hang, a gesztus, a ritmus és a látvány.

A(z) Békéscsabai Jókai Színház előadása

Bemutató időpontja:

2015. január 30., Békéscsabai Jókai Színház

Stáblista

Szereplők

María Josefa (Bernarda anyja)
Angustias (Bernarda lánya)
Poncia (szolgáló)
Magdalena (Bernarda lánya)
Amelia (Bernarda lánya)
Martirio (Bernarda lánya)
Adela (Bernarda lánya)

Hozzászólások

FElepHánt 2015 szept. 15. - 19:03:40
BERNARDA ALBA HÁZA---Béres László---Békécsabai Jókai Színház---Thália
Mi is az a "Duende"? Egész Spanyolhon ezen töpreng a Pireneusoktól "a cadizi csigáig", de maga Federico Garcia Lorca is csak gyengécske közhelyekkel próbálja körülírni a megfogalmazhatatlant. Ám az biztos, hogy ezt a korszakos elõadást minden másodpercében a duende transzcendens energiái éltetik.
A lányok feketében, Bodnár Enikõ pártává magasított fejkendõiben, acélsarkú flamenco-léptekkel kopogva járnak, a stilizált gesztusok mégsem szakadnak el a brutális valóságtól. A férj halála után a rettenetes anya, Kovács Edit nyolc év gyászra ítéli öt eladósorban lévõ gyermekét.
Béres László harmadára húzta a textust, mely költõiségébõl vesztett ugyan, de szikrázó dialógusokká transzformálódott. A szikrázó riposztokat ritmikus járások, visszafogottságukban tragikus hevességû gesztusok tagolják. Egészen új elemek is felbukkannak: betódul a falusi nép, vidám táncukat szakítják félbe Bernarda tiltó szavai, de találkozunk az élet szabadabb
oldalát megmutató aratókkal is. Eredetileg Pepe Romano legfeljebb fütyül, itt a nagyszerû énekes-táncos Vadász Gábor alakjában, a vágyak gyújtópontjában álló, aktív szereplõként dominál.
Székely Gábor díszlete szûkített kivágásba sûríti a cselekményt, a megnyíló fenékfal hol a narancsban sugárzó napvilágra, hol a pokol kénköves bugyrainak gomolygó füstjére nyílik. Tökéletesen zárja kalickába a kiszolgáltatott lányokat, hiába vetülnek felfelé a fények. Az atmoszféra legfontosabb összetevõje Oravecz Péter autentikus flamencoja, varázsos gitárja Andalúziában sem pengene különben. Pergõ-döndülõ-dübögõ cajon súlyozza a ritmust Bajnay Beáta keze alatt, ám az õ érdeme hatványozott: az eszméletlen koreográfiát is õ jegyzi. Meg sem kísérli a Gades-i mozgásvilág másolását, a gesztuselemekbõl sajátos gram-
matikájú nyelvezetet alkot. Csattognak a legyezõk, sziszegve surrognak a fekete szoknyák, indulatosan ível a kar, vádlón merednek az ujjak, a térbeli alakzatok pontosan tükrözik az egymásnak feszülõ energiákat.
A látvány, a mozgás, az ének, a zene és a játék egymást erõsítve képezi Béres László rendezésének mágikus erõterét, melyben minden szereplõ veszett dinamikával vergõdik sors szabta pályáján. A lányok: Komáromi Anett, Tatár Bianka, Fehér Tímea baljós hollócsapatként keringenek a szabadulás helyett halálra ítélt Adela, Tarsoly Krisztina körül. Martirio, Liszi Melinda a féltékeny ármány végzetes angyala, a szobafogságra kárhoztatott öreganya alakját Nagy Erika nagy szólója, karizmatikus játéka emeli fõszereppé.
A mindent látó, rosszat sejtõ bölcs szolgáló, Poncia csak hangban és vetített képben volt jelen, Kara Tünde elementáris színpadi létezésének derengõ emléke ezt a "csak"-ot avatta az elõadás legmegrázóbb értékévé.
A Vidéki Színházak IV. Fesztiváljá-nak igen erõs mezõnyébõl, merész eredetiségével, társulatának fantasztikus összmunkájával Béres László és a Békéscsabai Színház produkciója messze sugárzó fároszként emelkedik ki.