A színpadon keletkező futurisztikus, vibráló világ sokrétegű terekből, folyamatos, ismétlődő mozdulatokból épül fel. Eltúlozva szembesít életünk elgépiesített mivoltával. Klónok, virtuális valóság, transzhumanizmus.
A darab négy részből, jelenetből áll, melyek különböző szituációkban mutatnak be egyszerű emberi tevékenységeket. A zenei alap minden esetben a táncosok testéből, vagy a mozgásuk által keltett hangokból épül fel, ezeket különböző szenzorok segítségével, élőben rögzíti a zenész, effektekkel, digitális technikával gazdagítva keveri. A test, a mozgás elektronikus hangszerré válik, funkcionalitása is van, elveszíti díszítő, esztétikai mivoltát. A videó a mozgás által keltett hangokkal áll közvetlen kapcsolatban, különböző rétegei strukturálják a megszülető képet. A látvány alapvetően geometrikus, absztrakt formák (rácsszerkezetek, körök, gömbök) torzításával teremt sokszor kaotikus, organikus képeket. A két magyar alkotó, Arany Virág és Hadi Júlia egyaránt a Budapest Kortárstánc Főiskolán végezte tanulmányait, Damien Pairon sokoldalú művész, a VJ-zés, a street art, az audiovizuális szobrászat és a festészet egyaránt érdekli és foglalkoztatja, Stephane Kozik pedig interaktív installációk készítője, audió-vizuális és zenei projektek aktív résztvevője.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások