1862-ben ezzel a darabbal aratta első nagy sikerét Szentpétervárott a cári balett fénykorának vezető balettmestere, Marius Petipa. A darab zenéjét szerző Cesare Pugni pedig 1851-től működött a cári udvarban, az uralkodói balettkar zeneszerzőjeként.

A darab romantikus története tulajdonképpen egy angol utazó ópiumálma, aki a homokvihar elől egy piramisba menekül. Ott az ópium hatása alatt visszarepül az ókorba, és a piramisban nyugvó múmiua, egy néhai fáraólány, Aspicia szerelmeseként tűnik fel. Álombeli szerelmük nem érhet révbe, mivel Aspiciát a núbiai király feleségének ígérte a fáraó, ezért a szerelmesek megszöknek és a Nílus mentén menekülnek. A núbiai király üldözőbe veszi őket. Egy halászat során a pár elszakad egymástól. Mindkettőjüket elfogják, s a férfit mint a fáraólány csábítóját kígyómarás általi halálra ítélik, ahová azonban a fáraólány is követni akarja. Ezt látva a fáraó végül megkegyelmez nekik és engedélyezi egybekelésüket. Ekkor, a tetőponton az álom véget ér: az angol utazó felébredve a furcsa álom emlékével tekint a néhai királylány múmiájára.

Rendező: Pierre Lacotte
Díszlet: Pierre Lacotte
Zene: Pavel Klinicsev
Fény: Damir Ismagiljov