A színpadi megvalósításban arra teszünk kísérletet, hogy a XIX. század elején jegyzett mű a XXI. század elején is érvényesen szólaljon meg, teret engedve Hoffmann csapongó fantáziájának és – igen – abszurd humorának.
Igyekszünk megőrizni a mű eredeti stílusrétegeit úgy, hogy látszólag reflektálunk rájuk XXI. századi énünkkel, miközben teljes valónkkal elmerülünk bennük.
A különböző fura figurák, a főhős, s a körülötte izgő-mozgó alakok mint marionett-bábuk bukkannak fel, s tűnnek el, miközben élik a XIX. századi életüket a XXI. század színpadán. Hófehér arc, könnyed menüett, szerelmetes vívódások, no és sok – sok csalárdság… Rózsaszépy kisasszony jóvoltából varázslat ez a javából, amivel a mű pozitív hőse Boldizsár diák, a lánglelkű ifjú eleinte nem is tud mit kezdeni. Hiszen Cinóber – a minden hájjal megkent ellenpólus – össze-vissza bonyolítja a szálakat, addig-addig, míg a bájos Candida – Boldizsár szíve választottja – pont őt, a nyegle, semmirekellő ficsúrt tünteti ki szerelmével! Ahhoz kell csak igazi varázslat, hogy minden a helyére kerüljön, az igazságra fény derüljön és mindenki megkapja, ami neki jár! No és akkor, akkor jöhet a függöny…
Szeretnénk, ha a mű humora és sokrétűsége nemcsak a darab szövegéből, hanem a mozgás- és látványvilágából is kiderülne. Ha a csoda és a valóság ezek révén úgy keveredne a darabban, hogy létjogosulságukhoz nem is férhetne kétség!
A(z) Holdvilág Kamaraszínház előadása
Hozzászólások