A Cipolla Collectiva táncszínházi előadásaival mindig az egyéni, személyes történetek absztrahálásával, absztrahálhatóságával foglalkozik. Nagy Csilla koreográfus hitvallása szerint a közösségben létező individuum viszonyainak megjelenítése a tánc és a színház legfontosabb feladata. A gyakran élő zenével kísért tánc a közönséget is igyekszik az alkotási folyamatba bevonni, mindehhez a humort és az iróniát tartja a legfontosabb eszköznek.
A Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívumban tartandó bemutató a félelem nélküli beszéd toposzához kapcsolódóan járja körül egyén és közösség viszonyát. A helyszín adottságait kihasználva a nézőnek több perspektívát is felkínál: az aktívabbak az akcióhoz közelebb, a passzívabbak a karzaton távolabbi pozíciót vehetnek fel. A rövid, egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetekből álló előadás olyan mindennapi kérdésekre keresi a választ, amelyek mindannyiunk banális életében felmerülnek:
Mi is az a vélemény? Mi is a véleménynyilvánítás szabadsága? Mikor élek az információs önrendelkezési jogommal és mikor hallgatom el a véleményemet? Mikor válok a vétkesek közt cinkossá némaságommal? Ha van véleményem, az mindenképpen minősítés? Ítélet? Csak ítélkező véleményem lehet? Hol a határ? Mindenről kell, hogy véleményem legyen? Ha nem minősítek, akkor olyan semmilyen vagyok?