„Úgy vagyok, hogy jól vagyok”, kezdi Csákányi Eszter a népszerű örökzöld slágert, de „átírja” rendesen a nótát, megcsavarja a hajlításokat, újraértelmezi a dallamot, elnyújt és kitart hangokat, kiemel sorokat, egészen új jelentést varázsol a szöveg mögé, miközben elringat és magával ragad; s igen, közben már mi is úgy vagyunk, hogy jól vagyunk, mert együtt vagyunk, ringatózunk a zene hullámain. Jól vagyunk, meg rosszul vagyunk, meg nagyszerűen vagyunk, meg sehogy se vagyunk, mert az élet, ugye, olyan, amilyen, s mindezt Csákányi közvetíti most, lebilincselően. És nyugodtan rábízhatjuk magunkat, mert mi is úgy vagyunk, most másfél óráig mindenképpen, ahogy ő énekli.”
Kovács Dezső kritikájából

“Magamról és a női lélek megannyi arcáról mesélek ebben az esetben”