Cyrano de Bergerac, a francia hadsereg kadétja tehetséges ember. Nagyon jól vív, kivételes zenész és különös tehetsége van a költészethez is. Egy csomó ellensége van, és legalább ugyanennyi barátja is. Mégis magányos. Ez talán azért van, mert Cyrano az átlagosnál jóval nagyobb orral született, és emiatt – legalábbis ő meg van győződve róla – taszítja a nőket. Őt amúgy is csak egyvalaki érdekli, Roxane, a gyönyörű bölcsészlány, akit meg Christian, a gyönyörű vidéki fiú izgat, ez az érdeklődés viszont már kölcsönös. A két szép ember, Roxane és Christian közé egyetlen nagy elvárás áll csak, az, hogy a fiatal katona csodaszép szerelmes verseket tudjon költeni, ha kell, rögtönözni is, másképp a kapcsolat a lány részéről esélytelen. Christian sajnos nem rendelkezik ezzel a tehetséggel – Cyrano viszont igen, így a két férfi megegyezik, hogy titokban összerakják, amijük van: Christian a testét, Cyrano az érzelmektől fűtött leveleit, így az egyikük a fizikai, a másikuk a lelki szerelmet élheti át Roxane-nel, a lány pedig megkapja a tökéletes férfit, akit elképzelt magának. A baj csak az, hogy ez a vonzó, magabiztos, halálosan szerelmes slam artist a valóságban nem létezik.

A 29 éves Edmond Rostand már sikeres drámaírónak számított, amikor 1897-ben a párizsi Commédie Française bemutatta Cyrano de Bergerac című művét, ami olyan tomboló sikert aratott, hogy nem csak Európában, hanem azon kívül, New Yorkban, Tokióban, Szentpétervárott és Stockholmban is játszani kezdték. Azóta is ez a szerző legismertebb és legkedveltebb műve, Cyrano alakja pedig fogalommá vált. Az előnytelen külsejű, emelkedett lelkű, egyszerre gőgös és önzetlen lovag végtelen komolyságával és korlátlan játékosságával irigylésre méltó karakter. Szélsőségeivel egyszerre komikus és tiszteletreméltó, bajkeverő, miközben önfeláldozó; az igazi lovagi becsület példaképe. Nagyon tehetséges alkotók is csak legszerencsésebb perceikben tudnak ilyen örökre szóló típust megformálni. És mindezt bravúros versekben. Cyrano azonban nem pusztán Rostand teremtménye. A drámaíró létező figuráról formázta hősét egy barátja, a színész Benoît-Constant Coquelin számára.

Az igazi Hercule-Savinien de Cyrano de Bergerac 1619-ben született Párizsban. Tanulmányai befejezése után Párizs kocsmáiban töltötte idejét, ahol pályatárs írókkal és költőkkel ivott és szerencsejátékozott. Cyrano csatlakozott a gascogne-i kadétokhoz, harcolt a mougins-i csatában, valamint Arras ostrománál. Remek katona volt, de a háborúban szerzett sérülései miatt kénytelen volt befejezni pályafutását, és visszatérni az íráshoz. Cyrano alkotói elképzelései radikálisnak számítottak a 17. század közepén. Munkáival, a Holdbéli utazással, A Nap államai és birodalmaival egy új irodalmi műfajt teremtett, amiben elképzelt tudományos fejlődéseket írt le. Emellett munkáiban gyakran gúnyolta korának konvencionális erkölcsi és vallási előítéleteit, valamint hevesen kritizált bizonyos személyeket. Cyrano élénk fantáziája és kutató kíváncsisága több ismert korabeli írót is inspirált, például Moliére-t, Voltaire-t és Swift-et, akinek Gulliver utazásai című művében ez kifejezetten tetten érhető. Állítólag Cyrano adta a Montgolfier fivéreknek az ötletet arra, hogy építsék meg a hőlégballont. Cyrano 1654-ben halt meg harmincöt évesen, néhány hónappal azután, hogy a fejére esett egy gerenda.

Rostand Cyrano-jából Martin Crimp brit drámaíró írt szabad adaptációt, amelynek ősbemutatóját James McAvoy-jal a főszerepben a londoni Playhouse Theatre-ben tartották 2019-ben. A többszörös díjnyertes előadást Jamie Lloyd rendezte. Ezt a feldolgozást a magyar közönség először a Budaörsi Latinovits Színház előadásában láthatja.

Kadétok: Németh Áron Valentin e.h., Atlasz Barnabás e.h., Takács Zalán m.v., Sas Zoltán, Juhász Vince, Ilyés Róbert

A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása