Színház

Fogadó a Nagy Kátyúhoz

zenés vígjáték, 3 felvonás, magyar, 2002.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

1949 decemberét írunk. A ravasz fogadós, Kányai rendszeresen mélyített kátyúja segítségével tölti meg egyébként kevéssé látogatott fogadóját. Így ragad itt Kamilla úrhölgy nevelt lányával, Mariskával, valamint vagy ötven cifra ruhájával, valamint a rejtélyesen hallgató Uracs, ki váltig az október hetediki újságot olvassa, mely az aradi vértanúk kivégzéséről ad hírt. Új vendég érkezik Szilvai professzor személyében. Mariskáért jön, akit tizenöt éve nem látott, hogy feleségül adja unokaöccséhez, Gyulához, kit szintén nem látott tíz éve. A már nem is annyira fiatal jogász, ki azóta a szabadságharcban "kompromittálta magát", Liliomfi álnéven, színészként bújdosik. Mariskába beleszeret, a lány meg jobb gavallér híján délutánonként vele hempereg, kitúrva fél ágyából a legjobb cimborát, Szellemfit. Rejtegetni valója mindenkinek van, a szerelmesek féltékenyek, Liliomfi Szellemfinek öltözik, Mariska cselédnek, Kamilla fókaidomárnak, de ettől csak minden zavarosabb lesz. Ráadásul sosem lehet tudni, ki a feljelentő...

"Amikor elolvastam az eredetit, két dolog lepett meg. Az egyik, hogy néhány szerep felibe-harmadába volt hagyva, mintha Szigligeti nagyon sietett volna. A másik, aminek korábban nem voltam a tudatában: hogy 1849 december elején mutatták be a pesti Nemzeti Színházban, mindössze két hónappal az aradi vértanúk kivégzése után. Ez annyira elgondolkoztatott, hogy az én verzióm pont az eredeti darab ősbemutatójának idején játszódik." - Spiró György, író

A(z) Bárka Színház előadása

Bemutató időpontja:

2002. május 17., Bárka Színház

Stáblista:

Szereplők

Liliomfi (Szilvai Gyula) (színész)
Szellemfi (Petrovics Péter) (színész)
Szilvai Tódor (professzor)
Kamilla (jelenleg kisasszony)
Mariska (Szilvai mostohalánya)
Kányai (fogadós)
Erzsi (Kányai lány)
Gyuri (Kiss György) (pincér)
Schwarcz Adolf (pesti fogadós)
Adolf (az ifjabb Schwarcz)

Alkotók

Vélemény: