Színház, mi más - avagy káoszból rendet. De tegyük a szívünkre a kezünket - ugye, hogy izgalmasabb a rendetlenség? Minél nagyobb, annál jobb. Nos, jó hírünk van (a darabbéli társulatnak nem biztos), lesz itt káosz, nem kevés! A színházcsinálás mindig izgalmas téma, főleg ha döcögős-röhögős. Megálmodunk valami szépet és nagyot, majd jönnek a próbák... s velük a határidő, a kellékek, a rivalizálás, a szerelmek, a hiszti, a botrány, a „lenyeljükabékát”, a dühroham, a dugipia, a takarásban a folyton ellógó kolléga, meg a beugró beugrójának a beugrója... de végül megvan minden, (talán) összeáll az előadás, ahol látjuk végre... visszafesleni a nagy nehezen felfűzött gombolyagot: kezdődik a nyílt színi bosszú, a dühroham, a hiszti, a tévedés, a beugró beugrójának kiugró beugrása, a dugipia véget nem érő továbbvándorlása meg a játszott-igazi viszonyok, a kellékmizéria és a rend - mint rendezés - totális kudarca... a siker garantált!!! Az első felvonásban az Ádámkosztüm című darab főpróbájába tekinthetünk bele, majd a második felvonás azt mutatja be, hogy a már egy hónapja futó előadás közben mi zajlik a képzeletbeli nézők számára láthatatlanul – a díszlet és a függöny mögött. Higgyék el, az igazi komédia itt van... Végül ismét a díszlet „rendes” oldalára kerülünk, de valahogy már más az érzetünk a darabbeli darabról.

A(z) Zenthe Ferenc Színház és Váci Dunakanyar Színház előadása