A Mándy Iván írásaiból összeállított különleges hangulatú est egy mára kiveszőben lévő, de egykoron virágzó dramatikus műfaj, a rádiójáték világát idézi, melynek maga Mándy utánozhatatlan és egyéni hangú művelője volt. Munkáiban művészi eszközzé nemesítette a kusza hangokat, az emberi, természeti és mechanikai effektusokat. Pályája kezdetén meg is kapta a bírálatot, hogy sokszor nem is lehet tudni, éppen ki beszél.
Ám nála ez nem hiányosság, éppen ellenkezőleg: írásművészetének jellemző stiláris jegye. A hangok, a zörejek, a zenefoszlányok révén asszociációs terek nyílnak, és a szavakba foglalható történéseken túl mélyre hatóan jellemeznek idegi, érzelmi és tudati állapotokat.
A kérdésre, hogy miért ír, egy alkalommal így válaszolt: „Értük. A lerongyolódott házakért. A megvakult ablakokért. Az udvarokért. A gangokért. A porolórúdért. Az ecetfáért. A sötét kapualjért, ahova az Isten behúzódott.”
Közreműködik: Helle Maximilian, Kardon Annamari – zongora
Hozzászólások