Mi is bűzlőtt Dániában?

„Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak,
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.”

Áll a thermopülai spártaiak sírján. A szöveg emléket állít a hősöknek és információval szolgál arról, hogy a megkövetelt tett elementáris bizonyítéka a sír maga. Amikor Hamlet a dráma végén haldoklik, az öngyilkosságra készülő barátját így kérleli:

,,…Horatio, folt
lesz a nevemen,
ha minden így marad, ilyen
titokban! Ha engem valaha szívből
szerettél, halaszd el még a
megboldogulást, kínlódj e nyers
világban, hogy tanúskodj: ki voltam
én.”

A Mimézis Projekt második előadása ezt a tanúságtételt igyekszik körbejárni. Miképpen emlékezik egy ember, egy barát elhunyt szeretettjére? Az emlékezet hogyan (re)konstruálja Hamlet életét, tragédiáját? Hogy maradnak a jelen valóságban életben a szeretteink?

Ezekről a kérdésekről igyekszik beszélni előadásunk, a Hamlettöredék. És ennek tétje van. Hogyan emlékezünk és emlékezzünk azokra akikre kell, muszáj, fontos?