Mindennapjainkat érintő kérdéseket fogalmaz meg az előadás, szavak nélkül: mennyire ragaszkodunk a megszokásokhoz, meddig kapaszkodunk emberekbe, tárgyakba, elképzeléseinkbe, elveinkbe? El tudjuk-e valaha is engedni, vagy vissza-visszacsapódunk újra és újra abba, ahhoz, ami már minket sem emel fel, nem éltet, csak a pusztulás felé terel? El tudjuk-e fogadni az elmúlást? Milyen terheket cipelünk naponta?
A rendező-koreográfus annak a híve, hogy ?a tánc az egyetlen művészeti ág, ami nem konkretizál, hanem a sejtetés művészete, ezáltal nagyobb szabadságot enged a fantáziának.?
Sokszor azt gondoljuk, szavakkal mindent elmondhatunk ? pedig pont azok zárnak kalitkába minket. A Hekabé az ösztönök működésére, a tiszta érzelmeinkre világít rá ? mozgással.
A(z) Vörösmarty Színház előadása
Hozzászólások