Í
A DancePro című új sorozatban a magyar kortárs tánc már jól ismert és feltörekvő fiatal koreográfusainak munkái láthatóak. A sorozatban fellépő társulatok nem kötődnek színházhoz – folyton úton vannak és a világ különböző pontjain lépnek fel. Megállnak egy estére és előadásaikon beavatják a nézőket az utazásaik során megismert világokkal vagy épp azzal, ami aktuálisan körülveszi őket és a nézőket.
A sorozat szerkesztője Gera Anita, aki előadást követően az alkotókkal beszélget.
1.rész – HEPP
Mi lennék ha? Minden. Akkor inkább semmi sem leszek. Dehogy, csak idéztem. Gegétől. Az irodalomtanár reppertől. Bárcsak egyszer lennék akkora, hogy magamtól idézzek! Na, ez is idézet. Mokitól. Na, de akkor legyek már valaki. Mindegy ki. Ha mindegy, akkor viszont jó az úgy, ahogy van. Sőt, úgy a legjobb. Igazából szeretem is, hogy ilyen kis páfrány vagyok. Csak mozizok a polcról. Néha jó lenne, mondjuk, gombának lenni. Varázsolni. De általában beérem azzal, ha zöld vagyok. És jó illatú. Nem kell virág. Akkor már idézettel zárom: Magam adom, megadom magam. Quimby. Ha jobb lennék, az rosszabb lenne.
Csuzi Márton és Rácz Réka a személyiség, a jellem tövét keresik. Azok- e, akik lenni akarnak? Ha nem, miért nem? El tudják-e fogadni, hogy azok akik, amik? Hibákkal, gyengeségekkel együtt. Minderre egymásban keresik a választ. A másik tükör, vonalzó: viszonyítási pont számukra. Kellenek egymásnak, hogy önmaguk legyenek. A tánc és a cirkusz nyelvén kommunikálnak, a fizikalitás adja a teret számukra és megoldást is abban találnak.
Alkotók, előadók: Csuzi Márton Rácz Réka/Zoletnik Zsófia Zenei szerkesztő: Csuzi Márton Fény: Kovács Gerzson Péter Mentor: Goda Gábor Szöveg: Sára Gergely a.k.a. Gege – Végletek című dalszövegének interpretációja Támogatók: NKA Imre Zoltán Program Inspirál Cirkuszközpont Artus Kortárs Művészeti Stúdió Flying Bodies Fesztivál
2.rész – BOT ÁDÁM – GOSHIWON
A goshiwon egy aprócska hálószoba, ami alapvető szükségleti eszközökkel van felszerelve, így lényegében komplett élettérként funkcionál Koreában. Többnyire egy ágyat, íróasztalt, gardróbszekrényt, hűtőt és tévét zsúfolnak be alig 4-5 négyzetméterre. A legjobb az egészben – azon túl, hogy az ágyadban fekve ajtót tudsz nyitni az ételfutárnak -, hogy a papírvékony falaknak köszönhetően nem érzed magad egyedül. És mégis.
Úgy éreztem, én is egy goshiwonban élek, amikor megismerkedtem a karantén és a szociális távolságtartás gyakorlatával. Nemcsak arra nyílt lehetőségem, hogy újra értelmezzem az idő kérdését, hanem a fel nem tett, de engem foglalkoztató önismereti kérdésekre még válaszok is érkeztek odaátról, vagyis a szomszédból. Feltörtek bennem, a „paneldzsungel kölykében” azok a gyerekkori emlékek, amik a kis élettér okozta abszurd helyzetekből adódtak, én pedig nevetni kezdtem. És rájöttem, hogy így minden sokkal könnyebb és elviselhetőbb.
Összegyűjtöttem hát az élményszerű álmaimat és az álomszerű élményeimet a karanténlét kisebb és még kisebb stációiról, hogy megosszam veled. Csak a hashtag le ne maradjon!
Alkotó/előadó: Bot Ádám
Alkotó munkatársa: Lakos Fanni
Mentor: Ladjánszki Márta
SÍN Kraft Program mentor: Rácz Anikó
Hozzászólások