Színház

Héthavas gyermekei

előadás, magyar, 2016.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Kitárul a legendák kapuja, elkezdődik a történet a Héthavas alatt... Itt élnek színjátékunk hősei, a "hunmaradék" székelyek abban az időben, amikor a keresztény szellem erkölcsi értékei győzik meg a pogányt az új hit emberibb arculatáról.

A múlt ködében megszólaló alaktól halljuk: "Kegyes Hold Anya, nem vagyunk hálátlan gyermekeid. Tisztán megőriztük, amit reánk bíztál, és megőrizzük unokáink részét. Nem vesszük el a szarvasok vizét, madarak gyümölcsét, mindent közösen használunk a nagy asztalon, és igazságosan osztozunk, ahogy azt sugallod nekünk. Nem viselünk fegyvert, de ruhánk hajtásában ott lapul az ideg, a nyílhegy, a nyíl röppenve száll, mint a sólyom. Lecsap, ahová célzunk."

A kalandos történelmi események egy szerelmi történet köré fonódnak. Az ifjú vitéz, Zsögöd és a szépséges rabonbánlány, Csenge egymásra találása, szerelmük beteljesedése, az egymásért való aggódás és féltés egybeforr az áldozatvállalással, a megmaradás szolgálatával, a küzdésben való részvétellel.

Nem lenne valóságos a szerelmi történet, ha nem lenne egy harmadik szereplője is. Zándírhám főrabonbán unokaöccse, Ajnád, a gazdag, művelt úrfi is szerelmével ostromolja Csengét. Ajnád és Zsögöd, a szegény közvitéz között ellentét feszül, ám Zsögöd nagylelkűen megbocsát az életére törő Ajnádnak, akit a kor szigorú erkölcsi törvényei rákényszerítenek, hogy félreálljon. Kettőjük sorsa ettől kezdve elválaszthatatlan egymástól, vérszerződést kötnek, csaták győztesei lesznek.

A kalandos történetben az emberi nagyság a nemzet érdeke alá rendelt áldozathozatalban nyilvánul meg. Hőseink a hegyek között élnek, és gazdag lelki kultúrájuk, keresztény hitet valló gondolkodásuk, életmódjuk eszményi magasságokba emeli őket. Követendő példaképpé válnak.

Az utolsó jelenetben mondja Csenge: "Zsögöd, csak azért ragyognak olyan szépen a csillagok, mert fényesre kalapáltuk sorsunkat, mi emberek. A mi álmainkat látjuk olyan szépnek, azért nézünk úgy a csillagokra, de azért is tettük oda föl a magasba, hogy a szép álmokat ne vegyék el tőlünk soha, míg emlékezünk."

Ezt az emlékezést szolgálja ez a színjáték. Reményeink szerint megerősít, hogy rohanó, egyre arctalanabbá váló világunkban ragaszkodjunk hagyományainkhoz, történelmünk igazságaihoz, hogy megőrizhessük arcunkat.

Zenészek:
BONYÁR JUDIT (ének, cselló, tilinkó), HŰVÖSVÖLGYI PÉTER (saz, bouzouki, koboz), OKOS TIBOR (furulyák, fulyara, brácsa), Okos Gergely (Dobok, gardon)
Két őr, íjászok, leányok, legények

A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása

Bemutató időpontja:

2016. március 18., Gárdonyi Géza Színház

Stáblista:

Szereplők

Odor (öreg toronyőr)
Zsögöd (Odor fia)
Bélbor (nagyrabonbán, Haromvár ura)
Borbála (Bélbor felesége)
Csenge (Bélbor lánya)
Szejke (öreg dajka)
Zándírhám (papfejedelem, főrabonán)
Rózsa (Zándírhám felesége)
Bihar (vezér, Rózsa testvére)
Apolt (nagy-gyula, Zándírhám fia)
Ajnád (kis-gyula)
Mara (kazár hercegnő)
Ladó (vártiszt, Kisvár kapitánya)
Aracs (íjász Kisvárban)
Koncsag (íjász Kisvárban)
Csoma (hírnök, majd szerzetes)
Kuna (Csoma testvére)
Beke (főtáltos)
Tusnád (harkász)
Bajkó (hírnök)
Tusnelda (Tusnád lánya)
Zsöte (leány Budaváron)
Bonaventura (szerzetes pap)
Tétény (vezér)
Csedő (főharkász)
Kászon vezér
Bodor (öreg székely)

Hozzászólások