Budapesti történet a beregszászi társulat előadásában.
Zelei Miklós a darabnak azt a műfaji jelzőt adta, hogy konszolidációs móka. A cím is kettős érzetet kelt - mint ahogyan a kor, amiben játszódik - és remélem maga az előadás is. Az 1956-os forradalom éppen véget ért, a romok között temetnek egy forradalmárt. Ez az alaphelyzet, amiből az egész mese kibontakozik. Ebből nő ki a nagyon erős és határozott cselekményszál egy fiatal lány és egy álpap között, ami viszonylag zártan és foszlányosan egy árulástörténetet mesél el; arról szól, hogyan árulunk el és hogyan árultatunk el. Emellett, eközben zajlik az élet és megelevenednek képek, rövid jelenetek, amik a kor hangulatát, atmoszféráját, közegét hivatottak átadni, gyakran nagyon ironikusan, szabadon, humorosan. Az emberek lottóznak, munkásmozgalmi dalokat énekelnek, felvonulnak, viccet mesélnek.
A(z) Gózon Gyula Kamaraszínház előadása
Hozzászólások