Erkel Ferenc 1844-ben, a reformkor tetőpontján komponálta hazafias operáját, mely a magyar történelem egyik zűrzavaros periódusára koncentrál, a nándorfehérvári diadalt követő napokban. A Hunyadiak korában játszódó mű hőse azonban nem a híres törökverő, Hunyadi János, vagy a későbbi Mátyás király, hanem a vérpadra lépő fiatal lovag, László. A kortárs nézők lelkesen fogadták a művet, mivel nem is annyira titkolt áthallásokat tartalmazott saját koruk politikai viszonyaira; természetesen az olasz és francia mintákat, valamint a verbunkos hagyományokat követő zene is megtette hatását.

Az első olyan magyar nyelvű operát, mely bemutatója óta megszakítás nélkül a hazai repertoár megbecsült darabja, 2012-ben új rendezésben mutatta be a Magyar Állami Operaház.

I. felvonás
Cillei halála. Nándorfehérvár, 1456. A Hunyadiak legendás várában, ahol Hunyadi János vezetésével csupán néhány hónappal korábban verték vissza a hatalmas török túlerőt s szabadították meg Európát hetven évre az oszmán veszélytől, Hunyadi Mátyás és a Hunyadi család párthívei gyülekeznek.

A gyermek Mátyás államférfiúi elhivatottságáról énekel. Hunyadi László hozza a hírt: a király Cillei Ulrikot nevezte ki kormányzóvá. Ezzel egyidejűleg egy elfogott levelet olvas fel, amelyben Cillei a két Hunyadi fiú fejét ígéri apósának, Brankovics György szerb fejedelemnek.

László illendő tisztességgel fogadja a királyt, a Hunyadiak hívei viszont nem engedik be a király német zsoldosokból álló kíséretét a várba. Cillei, kihasználva a király tapasztalatlanságát és határozatlanságát, elhiteti a királlyal, hogy a Hunyadiak életére törnek.

A király engedélyt ad neki a Hunyadi testvérek meggyilkolására.

Hunyadi László jegyeséről, Máriáról ábrándozik. Rozgonyi hívja fel a figyelmét az életveszélyre. A megjelenő Cilleit Hunyadi László szembesíti gyilkos tervével, mire Cillei tőrt ránt, de László emberei előugranak rejtekhelyükről és megölik a kormányzót. A királyt rémülettel tölti el a gyilkosság, de nem mer a Hunyadiakkal nyíltan szembeszállni. Magában azonban bosszút forral.

II. felvonás
A királyi eskü. A Hunyadiak temesvári birtokán. Szilágyi Erzsébet retteg attól, hogy fiaira Cillei meggyilkolása után halál vár. Õrjöngéssé fokozódó látomása előre vetíti a tragikus eseményeket.

A király látogatásakor Erzsébet a Hunyadi fiúk iránti jóindulatáért könyörög.

A király barátságot színlel. Közben szerelemre lobban Gara Mária iránt, ami nem kerüli el az intrikus és hatalomvágyó Gara nádor figyelmét. Erzsébet csak néhány percig örülhet felhőtlenül fiai jelenlétének. Hívatja őket a király és békejobbot nyújt. Gara saját politikai ambícióinak beteljesülésén triumfál az ellentmondásos szituációban. A király nyilvánosan megesküszik, hogy nem áll bosszút Cillei gyilkosain.

III. felvonás
Ármány és vérpad. Buda, 1457. A király Máriáról ábrándozik. Gara ezt használja ki, és a királynak ígéri lánya kezét. Egyben azt hazudja, hogy az esküvőn a Hunyadiak merényletet kívánnak elkövetni a király ellen. A megrémült király Gara kezébe adja László sorsát.

Hunyadi László és Gara Mária menyegzőjét Gara nádor és a király katonái zavarják meg: Lászlót tömlöcbe vetik.

Hunyadi László börtönben várja ügyének törvényes rendezését a király esküjének tudatában. Mária lopakodik be hozzá, hogy megszöktesse, amit a király esküjében bízó László visszautasít. Ugyanebben a pillanatban jelenik meg Gara nádor, és a szerelmeseket egymástól szétszakítva, tárgyalás nélkül viteti a vérpadra Lászlót.

A budai Szent György téren megkezdődik a kivégzés. Szilágyi Erzsébet hasztalanul próbál eljutni a király elé, hogy fiát megmentse, így hát fájdalomtól megtörten kénytelen végignézni, amint háromszor lesújt a bakó Lászlóra, és - Gara parancsára - megtörténik a negyedik, halálos csapás