A Temporary Distortion ízekre szedi és merőben egyedi módon alkotja újra a modern amerikai road movie zsánerét, hipnotikus, fojtogató, mégis magával ragadó atmoszférát teremtve. A Welcome to Nowhere egyszerre film és színpadi mű/színház. Az elhangzó dialógusok és a videó egy történet töredékei, amelyek egyszer egymást kiegészítve, másszor meghazudtolva futnak párhuzamosan.
Négyen bolyonganak az amerikai országutak útvesztőjében. A színészek feje fölötti vászon segítségével megkettőződnek a karakterek, megelevenednek az álmok, a sokszor tragikus, nyomasztó emlékek: éjszakai utazások kihalt sivatagi tájon, elhagyott alagút, öngyilkosság és gyilkosság képei. Hosszú, baljóslatú csendek, Lynch-i feszültséget árasztó, különös perspektívájú képsorok és elsuttogott vallomások közepette a nézőtéren, mint egy kirakós darabjait, próbáljuk összeilleszteni a részleteket.
"Túl sokáig maradsz egyhelyben és a rossz befészkeli magát a belsődbe. Észre sem veszed. Ez történik mégis. Legalábbis, így volt ez velem." Folyton úton lenni egyszerre szabadság és csapda. Menekülés, ami nem kecsegtet a megnyugvás, a biztonság ígéretével, hiszen a saját emlékeinktől és démonainktól nem szabadulhatunk.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások