Színház

Karnebál

előadás, 2018.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

A karneválban tánc van, lehetőleg kecses, amolyan tükörsima parketten siklós, a karnebálban azonban, csak érezzünk rá a száguldó V és az ólomlábú B közötti különbségre, bakancsban, uramfia bocskorban járják, és furtonfurt egymás tyúkszemére hágnak. A karneválban szikrázó maszkák fedik bájosan markáns, illetve markánsan bájos orcánkat, a karnebálban rongy csüng a pofánk előtt, hogy ne zavarjuk már annyira a városképet. A karneválban olyanok vagyunk, amilyenek lennénk, ha lennünk lehetne – ám a karnebálban, minél lelkesebben kirittyentjük magunkat, annál inkább
magunkra ismerünk, illetve ismernek ránk a többiek; ahelyett, hogy magukra ismernének.

Caragiale, és szerzőtársa inkább, mint fordítója, Parti Nagy Lajos karnebáljában ágrólszakadt, esetlen férfiak, meg tenyeres-talpas, és/vagy rémületes, már zsenge bimbózó életkorukban is hamisítatlan szipirtyóvá izmosodott nők lejtik és ropják a táncot – olyanok ráadásul, akik erről az esetlenségről és szipirtyóságról tudomást sem akarnak venni, inkább adják a lovagot vagy a dámát, míg belé nem szakadnak. Álarcot szuszakolnak a képükre, hogy becsapják egymást, de még önmagukat sem sikerül, azonban még ez nem hátráltathatja őket abban, hogy újra és újra próbálkozzanak.

Hogy miért is teszik mindezt, azt persze könnyű kitalálni: szerelemre vadásznak, mi másra, és arra, ami a szerelem körítése általában. Férfierőre és női bájra, hódításra és uralkodásra, arra a sóhajszerű nyögésre vagy nyögésszerű sóhajra, amit a Világegyetem hallat, ha a véle cicázó nő vagy férfi a kedvére volt. Mármint ideális esetben, ami olyan ritka, hogy valósággal elvész a fehér hollók tömkelegében.

Még itt, a Balkánon is, ahol történetünk játszódik, a horror komédiák miszerint rém vígjátékok őshazájában, ahol eleve, még karneváli avagy báli maszk nélkül is mindenki legalább kétszer olyan nagy vagy kétszer olyan kicsi, mint a valóságban; ahol nem, vagy csak nyögvenyelősen tartja kordában az indulatokat a civilizáció számtalan szebbnél szebb görcse, ahol nyílt színen dáridózik, színpompás rongyait villogtatva a szegénység; ahol olyan jó volna élni, ha lehetne. 

De nem lehet, mert – ahogy ebből a történetből is kiderül majd – annyira azért a Blakán sem civilizálatlan, hogy ne jelenne meg minden történet végén a maga fanyar vigyorával, a maga sajátos humorával, amit senki sem ért, csak önmaga: a Hatóság. Hogy aztán vígan táncikálva, decensen danolászva, kecsesen hazudozva, görcsösen szerelemre áhítozva el ne tűnjünk mind, ahányan csak vagyunk, a feneketlen zsebében.

További szereplők:

Álarcos nő: Bakos Lilla
Zenész, ének: Páder Petra
Szereplő: Szappanos Emese, Liszkó Zsófia

A(z) Budaörsi Latinovits Színház és Gózon Gyula Kamaraszínház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Nae Girimeaborbély és felcser
Iancu Pampon
Nache Razachescu avagy Cracanel
Adóhivatal gyakornok
Iordache, Girimea segédje
Felügyelő
Didina Mazu
Mita Baston

Hozzászólások

8/10
B. T. László 2018 dec. 01. - 09:28:42 8/10
Jó előadás! Minden adott egy kellemes, szórakoztató színházi estéhez! Böröndi Bence végig kitűnő alakítást nyújt (BRAVÓ!!!), Márton Andrásnak az első felvonásban őrületesen jó (tanulandó!!!) pillanatai vannak, lendülete utána alábbhagy. Az első felvonás kellő alaphangulatot teremt, a második felvonás is szórakoztató, ám kicsit harsányra sikeredett, a harmadik felvonás - az első felvonáshoz hasonlóan - értően levezényelt. De jó Bregyán Péter, Ilyés Róbert, Spolarics Andrea és Hajdú László is. Egy szó mint száz: egy balul sikerült évadnyitó előadás (Az arab éjszaka) után újból mehetünk Budaörsre színházat nézni!!!
Parno Graszt lemezbemutató koncert a Müpában február 14-én!