A szövegből a szocialista attitűdök kellő alapossággal kimaradtak, és felerősödött egy csehovi életfilozófia, amelynek tartalma az egymás mellett élés tragikuma, ebből következően a saját életfilozófiák összeférhetetlensége, egymásra nem igazán odafigyelő szálak vonulata és természetesen ebből kifolyólag a nagy szenvedések és az egyéni boldogtalanságok sora. Azon túlmenően olykor-olykor az élvezetek látszólagos hajhászása is látszik az előadásból. ...Tragikus gondolatmenetről szól az előadás, sajnos realisztikusan, és amikor a nézőtéren ülünk, és szembenézünk önmagunkkal, nevetünk ugyan minden jelenet felépítésén, meg jól is szórakozunk, de azért tudjuk, hogy az előadás rólunk szól. Kinevetjük akkor önmagunkat azért, mert már annyira groteszk a realitás, hogy nevetséges. Stílusparódia ez az egész, melyet Verebes István remek ritmusban rendezett meg... Kétszintes előadásban, ahol az életünk egyik szintje a líra, a képzelet, a vágy világa, a nosztalgia, amely a zene és a tánc kettősségével realizálódik a jelenetek átvezetésében. S akkor mindezek között és után jön a valóság, az élet a saját naturalista kifejezésében. Nagyon jól megszerkesztett előadás. Elgondolkodtató és szellemes, tökéletes összjátéka a színészeknek, jó fordítással, kellő aktualitással, és remek színészi alakításokkal. Franyó Zsuzsanna
A(z) Kisvárdai Várszínház És Művészetek Háza előadása
Hozzászólások