Színház

Kispolgárok

előadás, magyar, 2012.

Értékelés:

9 szavazatból
Szerinted?

Ha Maxim Gorkij (1868-1936) még az 1905-ös forradalom előtt halt volna meg - mint Csehov -, és ha műveiben nem utal a forradalom várható következményeire, akkor úgy tekintenénk rá, mint a klasszikus orosz irodalom nagy lezárójára. Azáltal azonban, hogy egy másik történelmi korszak írójává is vált, a modern orosz irodalom története is vele kezdődik.

Amikor 1901-ben, a moszkvai Művész Színházban Nyemirovics-Dancsenko felolvasta társulatának a művet, azonnal viták támadtak Nyil figurájával kapcsolatban, akinek szövege a színészek szerint sok túl tendenciózus monológot tartalmazott - igaz, hogy ezek jelentős része később kikerült a szövegkönyvből a cenzúra - és Sztanyiszlavszkij - beavatkozását követően.

A viták ellenére a darab az ősbemutató óta az egyik legtöbbet játszott színdarab - minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy a darabban ábrázolt család, a szülők, gyerekeik, és az ő ismerőseik élete ideológiai nézeteiktől függetlenül olyan alapvető és emberi kérdéseket vet fel, amelyek messze túlélték Nyil monológjainak problematikáját...

Noha Gorkij még egyértelműen hősnek tekinti az előző generáció és a fennálló rend ellen lázadó Nyilt, a figura igazsága az idők során a világ sok más jelenségével egyetemben viszonylagossá vált. A generációk közötti vita parttalanabbá vált, mint valaha. És a harcnak már nincsenek igazságai, jó és rossz, haladó és maradi oldalai.

"... miért alakult ki ez a számomra szakadéknak tűnő különbség a két korosztály, generáció közt, ami állandóan veszekedéseket, nézeteltéréseket szül? A fiataloknak már teljesen más értékrendjük van, teljesen más érdekli őket, más a fontos nekik." (részlet a Gyakorikérdések.hu egyik hozzászólásából)

A szülők ma éppen olyan elveszett és tanácstalan generáció tagjai, mint utódaik. Még igyekeznek összefabrikált értékrendjüket ráerőltetni gyerekeikre, de ebben sem hit, sem meggyőződés nincs - és legfeljebb annyit értek el, hogy elveszítették gyerekeik tiszteletét és szeretetét, éppolyan magányos, kétségbeesett lényekké váltak, mint az utat kereső fiatalok. Az elmúlt 110 év alatt feltehetően ez a legnagyobb végbement változás Gorkij darabjának lehetséges értelmezésében.

2011. Egy televíziós műsorban megszólaltatott fiatal londoni fosztogató büszkén meséli, hogy telefonon beszélt egy családtagjával, aki le akarta beszélni az éjjeli akciózásról, mire ő egyszerűen lerakta a telefont. - Ezek szerint neki legalább van valamije, amit korábban működő családnak hívtunk. (Seres László, hirszerzo.hu)

A(z) Katona József Színház előadása

Bemutató időpontja:

2012. január 20., Katona József Színház

Stáblista:

Szereplők

Besszemjonov (Vaszilij Vasziljevics)
Akulina Ivanovna
Percsihin
Jelene Nyikolajevna Krivcoca
Tyetyerev
Cvetajeva
Sztepanyida
Egy asszony

Hozzászólások

9/10
kaanm 2012 ápr. 15. - 18:48:24 9/10
Kiváló elõadás, a Katona legszebb napjait idézi.
10/10
elszabó 2012 ápr. 03. - 00:35:48 10/10
Gorkij éppoly mélyen ismeri és szarkazmussal látja az (orosz?) embert, mint Csehov, de mivel optimistább, belõle lett az elsõ nagy szocreál író. Ez a darabja azonban vitán felül kiváló, mert máig ható érvénnyel ábrázolja a generációk örök vitáját és az ebbõl fakadó családmérgezés buktatóit. Õ ugyan a kispolgári mocsárból forradalmi lendülettel kitörõ fiatalságnak (Nyil) ad igazat - amit az élet aztán nem teljesen igazolt -, de ez nem rontja le a szinte moliere-i karakterû Besszemjonov (Bezerédi Zoltán) karakterének hitelességét és aktualitását. KIváló szereposztás, kivétel nélkül nagyszerû alakítások - és bár ennyi év után talán már nem kellene ilyet írni, de a régi nagy, csehovon edzett "katonás" sodor, élén Zsámbékival, aki végre újra nagyot rendezett!
9/10
surviver 2012 márc. 05. - 10:26:02 9/10
Egyszerû, de formabontó színpadkép, 19.századi orosz, 21. századi magyar realizmus. Az átlagember küzdelme a fennálló rend és a családi hagyományos értékek ellen. Jó rendezés, remek karakterek. Kiemelem Rezes Judit és Fullajtár Andrea játékát.