Így kezdődik Kurt Weill és Bertolt Brecht Koldusoperája - a végkifejletet, "a boldog véget" mindannyian ismerjük. Mindeközben elhangzanak híres, és örök érvényű dalok: Cápa-dal, a Barbara-song, Salamon-dal, Ágyú-dal... a mára-már klasszikussá vált Blum versfordításaival.
"A darab üzenete nem túl bonyolult, manapság pedig már zsigerből értjük, mi történik az emberrel a pénz, a csalás, a hazugság világában. Ez az üzenet "magától beszél", nincs mit aktualizálni rajta. Ami engem izgat, az a jelszerű beszédmód, az "ősszínházi", eredendő sűrítés. Mint egy bábjátékban. Vitéz László beszél így: én csak egy mesét mondok, aztán ti meg vonjatok le belőle, amit akartok. Meg akarom tartani a mű vásári jellegét, a szó nemes értelmében vett teatralitást. Erősítve ezt azzal, hogy én szeretem durván váltani a hangulatokat, és felmutatni az emberi viszonyok szélsőségeit. Kibontani két-két ember kapcsolatának nem pusztán társadalmi beágyazottságát: Polly és Maxi, Peacock és Tigris Brown.... És még valami: fekete-fehér, szemcsés, rossz videofelvételen láttam a legendás Ljubimov-előadást, ami még így is megfogott. Nem lopni, de tisztelettel idézni szeretnék abból, hogy azt a világot egy pillanatra tükröztessem a mában. És tisztelegjek a nagy Mesterek előtt: ezért is hívtam Kikiáltónak Törőcsik Marit és Garas Dezsőt." (Alföldi Róbert)
A(z) Bárka Színház előadása
Hozzászólások