Az előadást a japán színház – a népszerű, kizárólag nőkből álló revü – a Takarazuka ihlette. A színház sajátossága és eredetisége, amelyben minden szerepet – férfi és női egyaránt – nők játszanak, kiindulópontjává vált a nemek színháziságának, a kulturális nemek konstrukciójának és a nemek társadalmi sztereotipikus felfogásának vizsgálatához. A Takarazuka színészjelöltjei két évig készülnek egy speciális iskolában, hogy férfi és női szerepeket játsszanak. A Takarazuka Színház úgy tűnik, tökéletesen igazolja Simone de Beauvoir tézisét: “nem nőknek születünk, hanem nővé válunk”.
Az előadásban felidézett “tábor” elvesztette eredeti esztétizáló funkcióját, és a társadalmi szerepekről, a nőiességről vagy a férfiasságról folytatott vita visszafejlődésének reprezentációjává vált. Az alapvető jogokért harcolni kényszerülő nők hatalma a 21. század második évtizedének Lengyelországának szomorú szimbólumává vált.
Előadók: Agnieszka Bednarz – Tyran, Renata Bobel, Natalia Dinges, Agnieszka Kramarz, Paweł Łyskawa, Patrycja Marszałek, Natalia Myczewska, Magda Targosz, Yelyzaveta TereshonokRendező és koreográfus: Eryk MakohonDíszlet és jelmezek: Eryk MakohonLátvány: Ewa Skiczeń – CitkoFény: Filip MarszałekHang: Mariusz Potępa
Hozzászólások