Febre, vagyis láz. Az erőszak - ahogyan a betegség is - lehet rejtett, fojtott, láthatatlan. A láz figyelmeztetés. A láz a szervezet erőfeszítése önmaga meggyógyítására. A láz olyan zűrzavar, ami a normális állapothoz vezet vissza.
Az üres fehér tér és a fehér fal a dél-amerikai városokon eluralkodó szociális apartheid brutalitását, a kirekesztettséget idézik. A társulat hat fiatal táncosa a társadalmi viszonyok erőszakra építő, felszín alatti, rejtett dinamikájával szembesíti a nézőt. Minden elképesztő fizikalitású, néhol szinte brutális, máskor rendkívül kifejező és finom mozdulatuk lázadás az emberi erőszak elkerülhetetlenségét hirdető tétel ellen. A táncosok feszes teste keményen csapódik a táncszőnyegre; dulakodás, egymáson taposó lábak, lendületes és kifejező szólók, tökéletes szinkronban végrehajtott mozdulatsorok. Az előadást nézve szinte mi is érezzük az ütéseket és átérezzük a kétségbeesést. A klasszikus balettől a capoeira, majd a hip-hop felé forduló Taís Vieira koreográfus és Paulo Azevedo politológus egy évtizede maga köré gyűjtött tíz, különböző társadalmi hátterű fiatalt és alapított velük, belőlük professzionális társulatot, majd iskolát. A Membros azóta világszerte számos nagyvárosban és fesztiválon mutatkozott be és tagjai elhivatottan adják tovább workshop-ok és különböző kurzusok formájában, tudásukat, tapasztalataikat és azt a szenvedélyes, állhatatos és kritikus látásmódot, ahogyan a minket körülvevő világot szemlélik. A Febre erősen politikai, szociológiai ihletettségű munka, látlelet a mai Brazíliáról.
Taís Vieira 1977-ben született Macaéban és 4 éves korában már klasszikus balett, jazz és sztepptánc órákat vett. 13 évesen a capoeirára fókuszált, majd 18 évesen egy afrikai társulat meghívását elfogadva találkozik a szintén brazil Azevedoval. Közös munkájuk kezdetben az utcatánc műfajában kisebb projekteket jelent. Vieira ekkoriban ássa bele magát az utcatánc mozgalom történetébe és ekkoriban születik máig meghatározó munkája, a Marginal Litterature (Marginalizált Irodalom), mely a büntetésvégrehajtási rendszerrel foglalkozik és fegyencek/bennlakók által írt szövegeket dolgoz fel. 2001-ben a Panorama Fesztiválon mutatja be egy szólóját, melyet a Vieira egyedi alkotói világát már hűen bemutató, és a Membrost a táncvilágban máig pozicionáló Raio X (Röntgen) követ. Vieira alkotói módszere, a Sign Reading (jelolvasás) a táncosok, színészek bevonásával hoz létre egy tapasztalatokon alapuló mozgás/mozdulatkészletet, amelyet Vieira szerkeszt egésszé és amely végül egyfajta koreografált tanulmányként jelenik meg a színpadon.
Paulo Azevedo a Rio de Janeiro-i Állami Egyetem testnevelés szakának hallgatójaként kezdett intenzíven érdeklődni a hip-hop iránt. Tanulmányt is ír a témában, majd az identitásukat a hip-hop-on keresztül definiáló fiatalok helyzetét vizsgálja és törvényhozási projektekben is részt vesz, amelyek célja a fiatalok integrációja a hip-hop kultúrán keresztül. Első jelentős munkája: Street Dance - from the garage to the stage: the formation of a spectacle. 1999-ben Macaéban alapít iskolát amelyben mozgáskorlátozottakkal együtt tanulnak, dolgoznak a fiatalok. 2002-ben veszi fel Vieirával közösen alapított társulatuk a Membros nevet. Ma egy 150 ifjú táncost oktató iskolát vezet és számos konferencián, fesztiválon ad elő, publikál. Számára a hip-hop önkifejezés és elkötelezettség.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások